Úgy érzem szüleim nem büszkék rám. Miért van ez így?
Nemrég volt a diplomaosztóm, és vaterom csak odalépett hozzám, kétszer vállon veregetett és csak annyit mondott hogy gratulál, detto mutterom. Ok, ebben nincs semmi, csak az a gáz, hogy a lány testvérem diplomaosztója előbb volt és ott mindketten nagy tűzben égtek -ott voltam. Ezt valahogy nem tudom leírni, sajna, de olyan volt mintha üres lett volna a tekintetük, mintha érzelem nélkül mondták volna. Én közgázra jártam, testvérem egészségügyibe, ami könnyebb volt neki, mivel mindketten eübe jártunk,mikor szakközepesek voltak, így pl:közgázt én akkoriban nem is tanultam, de fősulin ez alap volt... A teremben a körülöttem lévő évfolyamtársaimra mindenki büszkék voltak, látszott a szülőkön, hogy tényleg belülről mosolyogtak és hogy nagy buli lesz náluk este családi összejövetel stb... tudjátok, ami ilyenkor elvileg szokott lenni, én meg elsírtam magam... :(((
A kocsiban anyám kivette a kezemből a papírt és megnézte. Szakmai elmélet jó, szakdolgozat jeles. Aztán le akarta fényképezni, hogy majd a munkahelyén körbemutogatja, de nem engedtem neki. (Nekem örüljön, és ne akarja hogy mások őt ünnepeljék, helyettem) Szóval az egész olyan érzést váltott ki bennem,mintha egy lista lenne, és most pipálták volna ki: na ez is megvan. És mintha nem örültek volna neki, hogy nekem (is) sikerült, hiszen mikor kezdtünk 450en kezdtünk, de mikor végeztünk csak 98-an maradtunk :( Most teljesen magam alatt vagyok... aznap este nem mentem haza velük, inkább maradtam az évfolyamtársaimmal, de a következő este - már otthon - semmi nem volt. Se egy torta, se egy "na menjünk el valahová vacsizni"...semmi...Miért van az hogy a szüleim nem tudnak örülni a saját lányuk sikereinek? miért van az hogy soha sem jó, amit javaslok, pedig fősulis éveim alatt dolgoztam és a munkahelyen az ötleteimért mindig megdicsértek? Szüleimnek nincs érettségije :(( Talán féltékenység?
Csak lécci ne jöjjetek azzal, hogy biztos anyagi háttér miatt ilyenek, mert ezt jelen esetben nagyon nem lehetne ezt kijelenteni.
Jesszus, mintha a saját történetemet olvastam volna.
A mi családunk nem valami mintafamily, én személy szerint anyám nagy csalódása vagyok, mert sohasem azt tettem, amit elvárt volna tőlem. Nem azon az egyetemen és nem azon a szakon diplomáztam, és nem ott és nem azt dolgozom, amit ő tervezett.
Nálunk az a nagy helyzet, hogy anyám az öcsémet és engem használt az álmai beteljesítésére, amire ő lusta volt. Az öcsém engedelmes volt (igen, tudom, ő lesz hosszú életű ezen a földön...:)), én meg elleneszegültem. Ez van, nem is tudom, miért vártam nagy ovációt, amikor kitűnővel diplomáztam egy olyan tárgyból, amihez ő hozz sem tudott volna szagolni, és amikor felajánlottam, hogy odaadom elolvasni, azt mondta, már az első oldalt sem érti, holott ott még csak a köszönetnyilvánítások voltak :).
Én arra gyanakodnék, nálad is hasonló lehet a helyzet. A szüleidnek bizonyára szimpatikusabb a nővéred diplomája, talán ők is egészségügyi beállítottságúak, és nem tudják, mennyit dolgoztál a tiedért.
Ne törődj velük. Keress egy jó munkát, és NE HENCEGJ a nagy fizetéseddel, SOKKAL JOBB, amikor ők fedezik fel, és ESZI ŐKET AZ IRIGYSÉG. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!