Úgy érzem szüleim nem büszkék rám. Miért van ez így?
Nemrég volt a diplomaosztóm, és vaterom csak odalépett hozzám, kétszer vállon veregetett és csak annyit mondott hogy gratulál, detto mutterom. Ok, ebben nincs semmi, csak az a gáz, hogy a lány testvérem diplomaosztója előbb volt és ott mindketten nagy tűzben égtek -ott voltam. Ezt valahogy nem tudom leírni, sajna, de olyan volt mintha üres lett volna a tekintetük, mintha érzelem nélkül mondták volna. Én közgázra jártam, testvérem egészségügyibe, ami könnyebb volt neki, mivel mindketten eübe jártunk,mikor szakközepesek voltak, így pl:közgázt én akkoriban nem is tanultam, de fősulin ez alap volt... A teremben a körülöttem lévő évfolyamtársaimra mindenki büszkék voltak, látszott a szülőkön, hogy tényleg belülről mosolyogtak és hogy nagy buli lesz náluk este családi összejövetel stb... tudjátok, ami ilyenkor elvileg szokott lenni, én meg elsírtam magam... :(((
A kocsiban anyám kivette a kezemből a papírt és megnézte. Szakmai elmélet jó, szakdolgozat jeles. Aztán le akarta fényképezni, hogy majd a munkahelyén körbemutogatja, de nem engedtem neki. (Nekem örüljön, és ne akarja hogy mások őt ünnepeljék, helyettem) Szóval az egész olyan érzést váltott ki bennem,mintha egy lista lenne, és most pipálták volna ki: na ez is megvan. És mintha nem örültek volna neki, hogy nekem (is) sikerült, hiszen mikor kezdtünk 450en kezdtünk, de mikor végeztünk csak 98-an maradtunk :( Most teljesen magam alatt vagyok... aznap este nem mentem haza velük, inkább maradtam az évfolyamtársaimmal, de a következő este - már otthon - semmi nem volt. Se egy torta, se egy "na menjünk el valahová vacsizni"...semmi...Miért van az hogy a szüleim nem tudnak örülni a saját lányuk sikereinek? miért van az hogy soha sem jó, amit javaslok, pedig fősulis éveim alatt dolgoztam és a munkahelyen az ötleteimért mindig megdicsértek? Szüleimnek nincs érettségije :(( Talán féltékenység?
Csak lécci ne jöjjetek azzal, hogy biztos anyagi háttér miatt ilyenek, mert ezt jelen esetben nagyon nem lehetne ezt kijelenteni.
válasza:Én sem kapok soha egy dícsérő szavat sem a tanulmányi eredményemért aputól. Azt mondja, hogy ez a természetes, hogy jól tanulok, ha már iskoláztat...
A te szüleid mivel nem érettségiztek, talán nem is tudják elképzelni, hogy ez milyen nagyszerű dolog, hogy sikeresen letetted a tiéd, és mindez milyen óriási szorgalommal járt..
Hogy testvéred jobban megünnepelték, az azért lehetett, mert az valami új érzés lehetett számukra, büszkék voltak (természetesen rád is büszkék), a te esetedben viszont az van, hogy ugyanezt a testvéred is megcsinálta, és már nem akkora nagy "szenzáció"... Én biztosan ki fogom mutatni a gyerekeimnek, hogy milyen büszke vagyok rájuk, ha valamit elérnek az életükben.. Bármit :)
És rád is "büszke vagyok".. és a szüleid is. Biztosra veheted. :)
válasza:Én se lennék büszke a gyermekemre,ha mutter,meg vater(helyesen fater)lennénk.
Egyébként meg anyukád pontosan büszkélkedni akart VELED.
Te meg jól pofonvágtad.Ráadásul fontosabb volt a buli a haverokkal,otthon meg tuti ott volt a kaja,amivel anyád fél napig küszködött.A kutyának gondolom jó napja volt.
Ezek után hazamész és mégis mit vársz?Fater helyébe adtam volna egy bazi nagyot,hogy anyádat így megaláztad.
13:38
Köszönöm :)
Én is büszke vagyok rád, mert korodhoz képest eléggé érett személyiség vagy ;)
válasza:Sajnálom, ha így érzel.
Szerintem azért lehet, mert fel sem fogják, hogy e mögött mennyi munka, igyekezet, szorgalom, rágörcsölt éjszakák vannak.
Nem mindenkinek hullik ölébe a diploma, van (a legtöbbünknek) meg kell érte dolgozni. S mivel ők ezt nem tapasztalták, így azt hiszik, hogy ez evidens, ez könnyű.
Vagy nem örülnek annak, hogy többre vitted, lett belőled valaki? Irigyek lennének? Mondjuk szerencsére az én szüleim nem ilyenek, ők nem gátolták a továbbtanulásomat, segítettek (mind a mai napig), magam döntöttem, hogy továbbtanulok, de ők sosem mondták, hogy ne tegyem. Minden eredményemnek örültek, s volt, hogy ők jobban, mint én.
Az ember nem változtathatja meg a szüleit, csak elfogadhatja.Kicsit lehet még talán alakítani, de végérvényesen már nem. De az biztos, hogy ez ne keserítsen el. Küzdeni kell, mert az élet még csak eztán jön!
Sok szerencsét és kitartást!
13:52
Már előtte megkérdeztem, hogy terveznek-e valamit. Ők erre azt mondták, hogy hazaérnek, letusolnak és alszanak... még kaját sem főzött anyám! mivel a szüleikkel (mamáimmal, papáimmal) ők összevesztek (már vagy öt éve nem is beszéltek velük! -szóval senki sem várt otthon, és a mamákkal, papákkal meg meg lett tiltva, hogy bármikor is beszéljek!), a barátaimat meg nem látták (sohasem) szívesen otthon (tán negyed évszázad alatt 2x voltak fent) és még azt sem tudták megmondani nekem hogy pontosan melyik főiskolára járok (diplomaosztón ez így eléggé gázos volt 4 évük volt erre, még a 4 betűs rövidítést sem), még a szakot sem tudták, pedig vagy ezerszer elmondtam, nem tudom, hogy hogy mondhatnám azt rájuk hogy "édes"apa, vagy "édes" anya. Otthon csak apa és anya, máshol meg csak vater és mutter :) szerintem eléggé kiérdemelték. Fősuli alatt pedig dolgoztam, így magamat tartottam el, ellentétben a testvéremmel... de az már egy más történet
válasza:Szerintem épp itt az idő, hogy magadra légy büszke.
Így, látatlanban is respekt a diploma miatt.
Nem könnyű tanulni, és ilyen szép eredményekért te jutalmazd meg magad valamivel:))
Például a nagyszülők meglátogatásával...
Ha már meghaltak, nem kérdezheted meg őket,hogy mi volt az összeveszés tárgya,(még az is lehet hogy valami banális hülyeség)úgyhogy most tedd meg. És szerintem ők büszkék rád.
válasza:Szerintem ne keseredj el, lehet, hogy éppen akkor csak rossz passzban voltak.. :/
Ötletem sincs egyébként, hogy miért reagálhat így egy szülő, de talán most nem is ez a fontos. Tudom, hogy Neked rosszul esik, de lépj túl rajta, végülis nem miattuk csináltad, hanem magad miatt, igaz? Hogy könnyebben boldogulj az életben! És szerintem tanultál is belőle, hiszen majd ha Neked lesz gyereked, Te biztosan másképp csinálod. Koncentrálj most a saját életedre, lazíts egy kicsit, azt hiszem rád fér! Jaa, és Én gratulálok Neked így ismeretlenül is! :) Sok sikert!
válasza:Hogy miért van ez, csak te tudhatod. Abból, hogy leírod, hogy érezted a diplomaosztó miatt magad és milyen a végzettsége a szüleidnek még nem következtethetünk, hogy jutottatok el együtt idáig. Mert ehhez két fél kell: a szüleid és te is.
Csak halvány sejtéseim lehetnek, hogy a családban a kommunikáció nem igazán működik, hiszen írtad, hogy miket vártál volna el tőlük. Vajon ők ezt tudták? Azt sem hiszem, hogy ott kezdődik a történet, hogy a szüleid saját lányuk sikerének nem tudnak örülni. Vajon csak ennek nem tudnak örülni? (Gondolok itt konkrétan saját szüleimre, akik szintén nem egy nagy örömködős típusú emberek, akiktől - most fogok diplomázni -, nem is várom, hogy örüljenek, mert tudom, hogy ilyenek, és nem tudnak örülni ennek)
"Nekem örüljön, és ne akarja hogy mások őt ünnepeljék, helyettem" - ha ezt a lányom így kijelentené, bizony én se örülnék neki, még ha nem is mondja ki, csak gondolja, akkor is.
Nem hiszem, hogy megfejtettem a nagy titkot, amire kíváncsi vagy, de ezek jutottak eszembe elolvasva soraid, remélem, azért segít feldolgozni a dolgot.
Ja, és még valami: "miért van az hogy soha sem jó, amit javaslok" - soha ne mondd, hogy soha...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!