Tanulás vagy munka? Ti Melyiket választanátok? A családom nem támogat.

Tanulás és mellette munka.

Opció 1: nappali tagozatos, államilag finanszírozott státuszú hallgató vagy, jól tanulsz, és a családod vagyoni helyzete tényle nem rózsás. Ha a közel laksz, maradsz otthon, ha messze a suli, kapsz kollégiumot. Ha szerencséd van, kapsz egy kis szociális támogatást, + egy kis ösztöndíjat. Ebből a kettőből összejöhet cirka 25-30 ezer egy hónapra. Ebből elvisz úgy 10-15-öt a kollégium.

A maradék 15 nem valami sok, tehát kell a kiegészítés. Éppen ezért elmégy, és regisztrálsz egy, vagy több diákszövetkezetbe. Ezektől csodát nem kell várni, viszont pont az a lényege, hogy kellően rugalmas ahhoz, hogy az egyetemi zsebpénzed megteremtsd. Ilyen tipikus diákmunkák a gyári munkáktól kezdve a takarításon át a szórólapozásig. Mondjuk vállalsz heti két teljes napot, az heti 7-8 ezer forint, azaz nagyságrendileg havi 30k. A támoagatásaidból megmaradt még úgy 10, tehát van havi 40 ezer forintod, amit tisztán elkölthetsz.

Igen, ez marhára kevés, de amikor én egyetemista voltam, nekem ennél kevesebb költőpénzem volt (fele), és még buliztam is belőle, nem is keveset. Az utazás és társai úgyis kedvezményesek lesznek, sok helyen ingyen van a helyi bérlet és társai. Jóformán csak kajára kell költened, arra meg elég is.

Opció 2: vállalsz egy főállást egy gyárban, ahogyan teszed is. Emellé nyilván nem kivitelezhető a nappali tagozat, de még mindig adott a levelező. Szerintem ez egy kicsit biztosabb, de mégis rosszabb alternatíva. Heti 40-50-60 órában megszakadsz a gyárban, a fennmaradó kevés szabadidőd meg tanulásra megy el. Cserébe viszont nem függsz a tanulmányi átlagodtól és a hallgatói önkormányzat pénzosztó kedvétől - ami nem éppen kiszámítható. Ez akkor érné meg, ha valami korretktebb munkahelyed lenne, ami stabil megélhetést ad.

Mindkét opciónál adott a diákhitel lehetősége. Én alapvetően nem pártolom a lakossági hitelezést, mert szerintem egy hitelnek csakis akkor van értelme, ha a termelékenységet elősegíti. Namármost a diákhitel egy megfelelő diplomára alapvetően ilyen, hiszen hozzásegít egy nagyobb fizetéshez. Én nem vettem fel, mert irtózom a hiteltől, mégis marha jó dolognak tartom, hogy ott a lehetőség. Ha nem lett volna más utam, bizony éltem volna vele.

Én abszolút csakis a tanulást tudom javasolni. Vegyünk egy tipikus csapdát: frissen végzett szakmunkás vagy, tegyük fel, a szakmádban kapsz állást egy gyárban, vagy egy kisebb üzemben, vagy akárhol. Egész korrekt helyed van, bírod a munkát, keresel havi 90-et kézhez. Boldog vagy, hiszen csak ballagáskor volt még annyi pénzed egyben, amennyit most havonta kapsz kézhez. A haverjaid az egyetemen szerencsétlenkednek, partiznak, anyutól kérik a pénzt, miközben te már vettél egy saját használt autót, építgeted az életed. Pár év alatt a fizud szép lassan felkúszik úgy 110-ig, elégedett vagy.

A haverod eközben diplomás gépészmérnök lett, elkezd állást keresni, miközben te már öt éve dolgozol, stabil helyed van. Haver kap állást ugyanabban a gyárban, ahol te, és keres úgy nettó 110-et. Te meg röhögsz egy marha nagyot: öt évet elcseszett az életéből, azért, hogy pont ugyanannyit keressen, mint te. Nagyon büszke vagy, mert te öt év alatt már önálló, saját egzisztenciát kezdtél építeni, a haverod meg élősködött a szülein a semmiért. Ekkor azt gondolod, csak a kretének mennek egyetmre.

Csakhogy aztán eltelik öt év, tíz év, tizenöt év. A te fizetésed felkúszott nettó 120-ra és onnan az istennek sem akar elmozdulni sehová sem. A haverod azóta úgy nettó 300 körül már simán kap, és még nagyon van neki hova felfelé. Mindketten családosak lettetek, csak neked mindennapos stressz, hogy ha innen kirúgnak, megkapod e a 120-at, mert ha csak 90 lesz, akkor nem tudod fizetni a panellakás törlesztőjét. A haverod meg nem izgul különösképpen, mert komoly megtakarításai vannak, és legrosszabb esetben egy másik városba kell költözzön ugyanilyen fizuért, hiszen a szaktudását megfizetik. Sok ilyen van, érdemes megfontolni.

Másik példa: egy nagyon jó cimborám is úgy gondolkodott, hogy a francnak kell diploma. Nála annyi volt a különbség, hogy úgy gondolta, az egyetemen egy rakás baromságot tanítanak, aminek semmi értelme. Szerinte az ember munkájának kell bizonyítania, és az embernek - amúgy régimódian - a gyakorlatban kell megtanulnia, mit és hogyan csináljon. Na ő az a típusú ember, aki ezt olyan komolyan gondolta, hogy meg is csinálta. Pusztuló, reménytelen kis szülővárosunkban kezdett el dolgozni egy gyárban, ahol úgy végigjárta a ranglétrát, hogy azóta a harmadik ember a cégben. 28 éves korára senior project manager lett, százmilliós forgalmakat irányít havonta, és beutazta már a fél világot.

Hol a hiba? Ott, hogy bár a fizetése nem hangzik rosszul, a pozíciójához és a felelősségéhez képest mégis nevetséges! Én programozóként egy hatfős csapatot irányítottam, és nem voltam megelégedve az ezért kapott fizetésemmel, miközben kb ugyanannyit kerestünk! A gond annyi, hogy az ő fizetésének illett volna úgy az enyém duplájának lenni.

Ezt ő is úgy gondolta, úgyhogy úgy döntött olyan céghez megy dolgozni, ahol megfizetik. Gondolta, hogy ennyi munkatapasztalattal, közép- felsővezetői múlttal és gyakorlattal tárva állnak előtte a munkaerőpiac kapui. Szegénynek ekkor jött a nagy szembesülés: elmegy egy állásinterjúra, mint egy kis vidéki huszonéves, aki mindössze egy érettségivel és egy technikummal rendelkezik, és senki nem hiszi el neki az önéletrajzát, pontosabban a mögötte álló tudást és gyakorlatot nem. Annyira meseszerű a sztori, amivel odaállít, hogy kételkednek valóságtartalmában, és nem vesznek fel jó pénzért olyan embert, akiben kételkednek milliós projektek irányítására. A jelenlegi cégének bizonyított, ezért bíznak benne, de minden más cégnél elölről kellene kezdenie ezt a sort, és újra bizonyítani.

Szóval kedves kérdező: tanulj, tanulj! Nem holnap fog megtérülni, még az is lehet, hogy nem öt év múlva. De ha nem tanulsz, nem fejlődsz, akkor magad lehetetleníted el. Én nem panaszkodom az életemre, nem keresek rosszul így 29 évesen, és a csillagos ég a határ a szakmámban, csak fejlődni kell. Ehhez viszont van diplomám, szaktudásom, két nyelven beszélek és mostanra már van vezetői tapasztalatom is. Nem kell attól félnem, hogy kirúgnak, mert akkor elmegyek máshová dolgozni, hiszen a szaktudásom sok pénzt megér a cégeknek.

Nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz velünk, ha mondjuk egy kormányváltáskor változik a gyed, vagy a családi pótlék. Nem kell olyan kompromisszumokat kötnöm, hogy ebben a hónapban a fogamat csináltassam meg, vagy a kocsit műszakiztassam le, amivel dolgozni járok. Nem fenyeget az a helyzet, hogy kényszerűen hitelt kelljen felvennem, mert mondjuk a vihar betörte az ablakot, és muszáj megjavítani. Nem kell 25 évig hitelt fizetnem a banknak, csak azért, hogy 50 éves koromra legyen egy saját panellakásom, mert vagy a törlesztőt, vagy az albérletet fizetem. Nem kell eltűrnöm, hogy egy senkiházi barom főnök csicskáztasson, mert kulturált helyen dolgozom, ahol azt érzem, hogy megbecsülnek, és értékelik a munkámat, nem vagyok egy eldobható alkatrész.

Hidd el nekem, ez a biztonság- és függetlenségtudat mindent megér!