Elegem van, hogy állandóan le néznek itthon. Meg az iskolában. Mit tegyek?

Nem néznek hülyének, félreérted a helyzetet. Te csak tanuld szorgalmasan, ami megy. A diszkalkulia miatt felmentést kaptál matekból?

Ne foglalkozz azzal, ki mit mond a tanulásodra, most ezzel nem azt mondom, hogy a papával se törődj, csak értékeld át, gondolj bele, milyen szándékkal mondta. Nem is tudja esetleg, hogy ezzel belegázolt a lelkivilágodba. Nem elkeseríteni akarlak, az élet adhat ennél kellemetlenebb, súlyosabb dolgokat is. Fel a fejjel!

Kicsit túlreagáltad a történteket.

Az unokatestvéred nálad idősebb, már elvégezte a középiskolát. Össze sem vagytok hasonlíthatóak ilyen szempontból. Az, hogy a nagyapád elmesélte, hogy ő mit tanul meg mit csinál, nem hiszem, hogy ez olyan durva lélekbegázolás, hogy ezért ki kellene borulnod. Az viszont nem szép, hogy rávágod, hogy "nem érdekel", hogy mi van az unokatestvéreddel. Illedelmesen hallgasd végig, ennyi. Senki sem várja el tőled 16 évesen, hogy harmadéves főiskolás legyél.

Vágj vissza, mond el, hogy pár év múlva te pszichológiát fogsz tanulni, az sokkal komolyabb és jobb, mint a tanárképző. Fényévekkel többet fogsz keresni, mint egy tanár, ha magánpraxisod lesz te osztod be az idődet, megválogatod kiket kezelsz, mennyiért... stb.

Tegyél magasról másokra. Akár ki is az, még ha az apád is. Tarts ki az álmod mellett és nehogy behódolj mások irigykedéseinek!!!!! Ha megteszed világ életedben boldogtalan leszel.

Hallgasd meg mit mond, aztán fordulj el és felejtsd el.

Az apád meg jó nagy p@r@szt, hogy az eredményeid ellenére is az unokatesódat állítja piedesztálra.