Szakitas a te hibadbol - hogy tetted magad tul rajta?

Hát az első 20 percben nagyon magam alatt voltam.

Aztán elértem a kocsmáig és megittam egy deci konyakot.

Jobb lett. A második deci konyak után határozottan jól éreztem magam, a harmadik deci konyak után pedig felszedtem valami bigét.

Nem pont úgy volt, ahogy nálad: én szakítottam, mert egy idő után úgy éreztem, már nem tudok eljutni sem a szívéig sem az agyáig:( Sosem veszekedtünk előtte, és amikor éreztem, hogy kezdünk eltávolodni, sosem volt hajlandó megbeszélni, hiába kérdeztem ezerszer, hogy mi a baj... magába zárkózott:( De nem tudok nem arra gondolni, hogy valamit biztosan én is elrontottam (ha akaratlanul is). Már lassan 10 éve történt, de néha még most is eszembe jut ez a "miért?"... Viszont megtanultam együtt élni vele. Nem azt mondom, hogy teljesen túltettem magam rajta, de beletörődtem.

Valahogy úgy vagyok vele, hogy nyitott vagyok egy új kapcsolatra, szerettem is másokat azóta, de ha egyedül vagyok (pl. most), akkor időről-időre eszembe jut... És sosem más kapcsolat jut eszembe, ha egyedül vagyok, csakis ez...

Sehogy. Ha rájössz a hibádra és el is kezdesz tenni érte, hogy kinődd ezt a hibád, pl. csoportba jársz vagy valami, akkor elmondhatod az exnek, hogy mikre jöttél rá és miket csinálsz most annak érdekében, hogy kinődd ezt a tulajdonságodat, késztetésedet, amivel bántottad őt.

És akkor ha kibeszéltétek, hogyan alakult ki ez a konfliktus, mit éreztetek és gondoltatok, akkor jobban leszel te is, ő meg pláne!

Az összes szakítást nehezen éltem meg.

Olyan nincs, hogy CSAK a te hibád vagy CSAK az ő hibája. Mindketten hibásak vagytok, akárhogy nézzük...

1. szakítás:

Tinédzser szerelem

1,5 évig tartott, se veled se nélküled. Első szerelem. Én képes lettem volna neki lehozni a csillagokat, miatta elköltözni a világvégére, otthonülős-főzős-gyereknevelős anyuka lenni. Szerencsére szakított velem egy veszekedés alkalmával. Én nem kerestem. Ő se engem. Utána még egy darabig vártam őt, de nem jött. Érdekes, mert az első szakításunkkor sokat írtam, az utolsókor pedig egyáltalán nem. Gyáva voltam kimondani én a végszót...

2. szakítás:

Egy fájdalmas szerelem

Eleinte csak hülyítettük egymást. Játszottunk minden következmény nélkül. Aztán csak azon kaptuk magunkat, hogy fülig szerelmesek lettünk. Érdekes, mert nem volt az esetem a pasi, mégis végig az volt az érzésem mellette, hogy ismerem őt és hogy összeköt bennünket valami. Aztán elköltözött innen.

3. szakítás:

A szenvedély és a felnőtt szerelem

Gyerekkori barátok voltunk, de kicsit többek annál, de soha nem történt köztünk semmi. Aztán teltek-múltak az évek és egy hétvégén találkoztunk, hajnalig beszélgettünk, majd megcsókolt.

1 évig jártunk, boldog voltam vele, egy férfi soha nem volt még hozzám ilyen jó mint ő, megkérte a kezem, rá egy hétre összevesztünk és tettlegességig fajult. Aztán elmondta, hogy megijedt magától és hogy én hozom ki belőle az állatot, ezért kidobott. Bánatomba idegenekkel szexeltem, majd az egyikkel összejöttem rá 3 hétre és ő is egy másik csajjal.

Míg én szakítottam a pasival 2 hét után, addig ő több mint fél évet a csajjal volt.

Nagyon nehezen éltem meg a szakítást. Szinte soha nem találkoztam vele, letiltottam, semmit nem tudtam róla, mégis szenvedtem, depressziós voltam, pszchológushoz jártam, drogoztam, vadidegenekkel szexeltem, elkallódtam, stb.

Aztán észhez tértem a szakítástól számított 4. hónapban. Életem legrosszabb időszaka volt. Ostoroztam magam, hogy milyen gonosz vagyok, hogy ő mindent megtesz értem én meg csak hisztizni tudok. Utána lassan felépítettem az életemet újra. Már optimistább lettem, visszafogott, józan életvitelt éltem, eljártam sportolni, tanultam, stb.

Már majdnem fél éve jobban voltam, mikor felkeresett újra, hogy megbánta. Akkoriban már nem magamat hibáztattam, hanem őt. Egy nehézség jött és ő rögtön félre állt, minthogy szembenézett volna vele. Gyáva embernek tartottam, aki nem érdemel meg engem. Eldöntöttem, hogy nem adom be a derekam neki. Fél évig küzdött, megalázkodott, állt az esőbe, hóba fagyba, mikor azt mondtam, hogy adok neki egy randit és majd meglátjuk.

nahát. Most azóta is együtt vaagyunk. Ez már más szerelem, mint az elején volt, mégis szerelem és mégis élvezem. Felnőttek lettünk ehhez a feladathoz, persze hozhat még mást az élet, de midnig hű maradok magamhoz.

Az első két szakításból meglátszik, hogy ha annyira akartak volna engem, akkor küzdöttek volna értwem. Nem tették. És én köszönöm nekik. Mert akkor nem jutok el a Nagy Ő-höz, aki viszont küzd értem és tényleg szeret.

Minden okkal történik. Ami nem történik meg, az is. :)

"Ha valaki nem üzen, az is egy üzenet..." :)

Ne aggódj. A sorsod úgyis beteljesedik. Mindennek eljön a maga ideje. Ne hibáztasd magad. Vond le a megfelelő tanulságot, és azt jegyezd meg egy életre. Légy hű magadhoz és soha ne csapd be magadat!

hát engem azért, mert nem szeretek beszélni a magánéletemről a szüleimmel semmilyen szinten, s így őt se mondtam el, ő pedig úgy vette, h szégyellem. e mellé még jöttek apróbb dolgok, de ez volt a fő ok.

eléggé sajnálom már, ilyen hülyeség miatt nem hallottam még, h szakítottak volna mások, ha lett volna eszem, de főleg pofám, akkor azt hazudom, h mondtam már itthon, de hát elcsesztem, pedig sose jött volna rá, de sajnos nem tudok/szeretek hazudni annak, akit szeretek, max. poén szinten 5 percig, s ez nem lett volna poén.

Sok-sok-sok idő, figyelemelterelés. És nem szabad "üldözni" pl: facebookon nézegetni az adatlapját, stb..

Egyébként nem gondolom, hogy van olyan, hogy csak és kizárólag a te hibád, ha vége. Az esetek 99%-ában mindkét fél hibás, ha nem is teljesen egyforma mértékben.