Éltél már együtt olyannal, akit mindennél jobban utáltál?
Az öcsém az. Állandóan hangoskodik, egyáltalán nem vesz figyelembe másokat, pl. amikor más aludna, vagy tanulna, akkor is óbégat, meg brümm-brümmözik, meg minden idiótaságot, pedig 10 éves! Szüleimet csak kicsit zavarja, olyankor rászólnak, de persze folytatja.
Én megmondom, ha valami nem tetszik, de visszahúzódó, csendes típus vagyok, így engem gyakrabban idegesít. Azt szokta csinálni, hogy feljön megkérdezni, hogy kérek-e vacsorát, tudja jól, hogy tanulok, de csak azért is hangosan jön, mondom neki, hogy halkabban. Aztán miután válaszolok, hogy: igen, kérek vacsorát, még marad és blablablázik, szó szerint(!). Ha meg szólok neki, hogy kívül tágasabb, akkor meg ilyen hölölölölllllllölölölö-ket csinál.
Anyámék nem állnak mellettem egyáltalán, inkább engem szidnak le, hogy miért mondok ilyeneket róla, meg hogy elég nagy ez a ház, nem igaz, hogy nem férek el tőle. (De ezt a leszidást ne úgy képzeljétek, hogy ejnye-bejnye kislányom, stb...!) Igen, rossz testvérek vagyunk, soha nem bírtuk jól elviselni egymást, max. úgy, hogy mikor olyan kedvemben voltam, ráhagytam. De most ideges vagyok a suli miatt is és jó lenne pihenni, nyugodt környezetben lenni.
Addig már eljutottam, hogy valamiféle kompromisszum lenne csak hatásos, de nem tudom, hogy nekem kellene kezdeményeznem, de ez a család amúgy is olyan sz*r. A szülő szava nálunk szent és sérthetetlen. De ezt csak ők képzelik, mert hogyha olyanokat mondanának, amiknek értelme is van és mindenkinek megfelel, akkor még megértem, de valahogy mindig mindenért én vagyok a hibás. Pedig csak egy kis nyugit szeretnék. A szüleim is gyakran megzavarják a tanulást, például amikor apám max hangerőn nyomatja a zenét az alattam lévő szobában...
Így a kérdésem végülis nemcsak az öcsémről szól, hanem az ősökhöz is, mert már úgy vagyok vele, hogy ezt a másfél évet - amíg elvégzem a gimit - túlélem valahogy, utána pedig megyek egyetemre, akkor ritkábban találkozunk és talán jobb lesz.
Még annyi, hogy ha épp egy ilyen dolgot szeretnék megbeszélni közösen (apa, anya, öcsém, én), akkor általában nem tudom végigmondani, mert közbeszólnak, aztán próbálom visszaszerezni "a szót", de olyankor meg az van, hogy most ő(k) beszélnek (kb. arról, hogy nyogodjak már le, merthogy ez egy család, nemcsak én vagyok a világon, stb.), majd mikor folytatnám, ők elkezdenek fenyegetőzni (korábban vertek is, és félek tőlük), így abbahagyom, nem jutottunk semmire, csak annyi, hogy rosszabbul érzem magam, mint előtte. Tehát fel kéne adnom, én tudom, dehát... :(
Tehát valamiféle kompromisszum, vagy túlélési mód, bármi. Kérlek, segíts! :'(
U.i.: Köszönöm, hogy végig olvastad!
A lázadó korszakomnak vége, mostmár átlátom a dolgokat, de így is ilyen rossz a helyzet...
válasza:
válasza: válasza:Éltem, anyukám alkoholista. Miután majdnem megölt a nagykéssel (nem kicsit volt épp részeg és nagyon feldühödött, amiért én el akartam menni iskolába), elintéztem, hogy kollégiumba kerüljek. Ha az ember nagyon akarja, nagyon meggyőző tud lenni. Én se hittem, hogy 14 évesen ezt keresztülviszem, de sikerült.
Utána egyszer volt még rosszabb lakótársam is, később, amikor már albérleteztem. Egy wannabe dj, aki minden napszakban dübörgette a zenéjét (simán felkelt reggel ötkor, és ha átmentem szólni, közölte hogy most van ihlet.. egyébként pocsék volt, amit csinált), és mellesleg drogtanyát csinált a lakásból. De nem jelenthettem fel, mert azzal a család haragját vontam volna magamra. Így alig vártam, hogy leteljen a szerződésben foglalt egy év, és máris léptem.
válasza: válasza: válasza:szóval egy 10 éves kisgyerek játszik, brümm-brümmözik, ez téged zavar, óbégat hogy szegényre figyeljen már fel valaki, neki némán kellene ülni?, nem veszi figyelembe ha tanulsz és úgy kérdezi kérsz e vacsit, utána nem rohan rögtön hanem még halandzsázik(ő még kicsi ahhoz, hogy felfogj a tanulás fontos, a gyerekek anyjuk ölébe is felmásznak miközben esetleg ügyvédnél tárgyal)
egy kicsi gyerek csöpp élete idegeít téged, aki ráadásul a tesód, nem mehet oda hozzád, mert téged zavar, gondolom nem is játszol vele soha és elvárnád hogy a szülei állítsák falhoz.
válasza: válasza:Nekem nagyon rossz a kapcsolatom a szüleimmel, éppenhogy elviseljük egymást 5percre egy nap. Viszont hatan vagyunk testvérek 5 fiú és 1 lány. A legfiatalabb öcsém most 12. Régebben nagyon rossz volt a kapcsolatunk, de nem csak vele, mind3 öcsémmel. Rettentően idegesítettek. Viszont most, hogy idősebbek lettünk rájöttem, hogy a szüleimre nem számíthatok, de a tesóimra mindig. Annyira idegesítettek, hogy észre sem vettem, milyen remek emberek lettek. Én azt javaslom, hogyne foglalkozz vele, és főlegne hisztizz a szüleidnek, mert őket meg tuti ez idegesíti.
Peregjenek le rólad a tesód butaságai.
Azt írtad a kamasz korszakodnak vége, de akkor miért viselkedsz gyerekesen?!
válasza:"Így hát mindig is azt kérdezem magamtól, hogy hogyan szerethetnék valakit, ha nem tanították meg meg nekünk szeretni a másikat?"
Szerintem nem kell megtanítani az ilyesmit, magától jön. Az öcsédnek valószínűleg van némi szeretethiánya, egy kis odafigyelésre vágyik. Szoktál vele foglalkozni, játszani, közös program? Nyilván, ha mindig elzavarod, hogy "kívül tágasabb", akkor direkt arra fog rámenni, hogy idegesítsen, mert addig is foglalkozol vele.
Nekem 2 húgom van, az egyik 11, a másik 14 évvel fiatalabb nálam. Nálunk is voltak ilyen jellegű problémák ameddig kicsik voltak még. Az öcséddel is csak foglalkozni kellene egy kicsit, és biztosan javulna a helyzet. Beszéld meg vele, hogy ha békén hagy, akkor utána játszol vele, vagy elmentek valahova ketten.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!