Ti megértitek, hogy a semmire miért vállalnak gyrekeket? Én vagyok embertelen?

"Miért nem várnak az emberek a gyerekkel? Mi értelme így élni? Belerokkannak, családi élet, nyugodt babázás alig."

És mi értelme van úgy "élni" hogy csak gürcölsz naphosszat, aztán hazamenve még csak nem is vár senki, és a teljes jövőképed annyi, hogy bemész, dolgozol, hazajössz, tv-zel, alszol, és holnap folytatod ugyanezt, míg bele nem döglesz. Az ilyen emberek legalább életképesre nevelik a gyereküket is, aki látja hogy munkával, és erőfeszítéssel lehet előre jutni.

Csak elmondanám a 28 éves felnőttnek, aki nem érti a mai fiatalokat, hogy én nagyon rendezett körülmények közt élek, és szuper gyerekszobája van a kisfiamnak. És érdekes módon a gyerek egész nyáron a tyúkólban és a kertfelújításkor ittmaradt kert végében eldugott sitthalmon játszott a legszívesebben. Az volt vadregényes neki. Ott szárnyalt a képzelete. Nagyon boldog hónapok voltak, sokat játszottunk együtt a tyúkólban, és sok fényképet készítettem...

A gyerek kvázi független az anyagiaktól. Nem igényli, hogy kacsalábon forgó palotában nőjön fel. A szeretetet igényli. De azt nagyon!

Basszus még ha tényleg a semmire vállalták volna akkor megérteném, de ők nem éheznek, saját házuk van, nincs hitelük, dolgoznak. Ha neked fontosabb a tökéletes ház, mint a gyerek, az a te dolgod; sok embernek meg fontosabb a gyerek mint az hogy minden csilivili legyen; esetleg szeretnék megérni azt hogy az unokájuk férjhez megy, amit te nem fogsz; meg huszonévesen amúgy is jobb szülni.

"A csaj okos is, még talán csinálhatott is volna vmi karriert. De inkább szült." 2 év múlva már nem csinálhat karriert?

Hogy van erejük és idejük? Fiatalok, ilyenkor kevesebb alvással ugyanúgy üzemel az ember, mint később sokkal több alvással. Illetve van hol lakniuk, van fűtés, víz, nem éheznek és gondolom a gyerekek se toprongyosak akkor mi a probléma? Ha lenne saját házam, ahol a gyereknek lenne saját szobája és a rezsi kifizetése sose lenne gond, akkor én is szívesen vállalnék fiatalon gyereket. Anyukámék 21-22 évesen vállaltak engem. Kamaszként ugyan ciki volt, hogy anyukámat a nővéremnek nézték, viszont olyan szempontból meg jobb, hogy sokkal fiatalosabb volt a gondolkozásuk, mint a kortársaim szüleinek, akik egy tizessel voltak öregebbek anyuéknál, ráadásul rengeteget jártunk túrázni és közösen sportolni mindenfélét, mert volt rá energiájuk és csak amikor huszonéves lettem fordult elő, hogy le kellett mondani egy hétvégi biciklizést, mert valamelyiküknek becsípődött a dereka. Na most képzeld el, hogy a később vállalt kortársaim jelentős részének nem voltak ilyen élményei, mert a derék becsípődéses korszak nekik tizenévesen érkezett.

Szerencséjük van az általad mesélt párnak, hogy van lehetőségük, és kitartásuk végig csinálni és ha nem adják fel nagyon szép házuk lesz, mert a családjuk már az. A gyereknek szerintem szép példát mutatnak, hogy munkával a semmiből kacsalábon forgó kastélyt lehet csinálni.

Mire kellett volna várniuk? Tíz-húsz évet?

Karrier helyett normális nő a családot választja, amelyik meg nem tud családot maga köré teremteni, az a munkájába menekül.

Mi értelme gyerek nélkül élni? Erre válaszolj, kérdező.

Jobban becsülöm azt, aki szegénységben felnevel tisztességgel gyerekeket, mint aki kényelemből kikapartatja magából. Bár annak kívánom, sose szülessen gyereke, ha egyet is képes volt megölni.