Tiszteled a párod szüleit? Vannak szép emlékeid a párod szüleivel kapcsolatosan?

hm...hát sajnos én MÉG (:P) egyedül vagyok, de a kiszemelt fiú szüleit nagyon kedvelem, és ők is engem. nekem eddig 2 nagyon szép emlékem van velük kapcsolatban:

1) egyik nap mentem hazafelé egyszer csak lassít mellettem egy autó és dudál --> a fiú apja vezette a kocsit :)

2) igazából ez több esemény, de ha a fiúval szervezünk valami programot, akkor anyukája mindig megoldja a fuvarozást:)

igazán remélem hogy egyszer majd családtag leszek:)

Tisztelem és kedvelem őket. Egy van, amit nehezen viselek.

Anyuka+nagynáni lakásában lakunk, ami tökjó meg minden, habár szerintem engedhettek volna a bérleti díjból, elvégre rokon, de ez mindegy is. Viszont mivel sok mindenünk nincs még a párommal, az én szüleim meg 200km-re laknak, anyukát kell megkérni, ha kell valami (pl fúró), és akkor nem csak kölcsönadja, hanem megjelenik és felméri az állapotokat és rendezkedik. Legutóbb mikor ott volt - én épp vizsgáztam - jópár dolgot átrendezett. Oké, hogy az ő lakása, de mi lakjuk. Szerintem ilyen szinten nem kéne beleszólni az életünkbe. Persze a kicsi fiát nem zavarja, én meg befogom a számat és próbálom kerülni ezeket a helyzeteket, eddig nem szóltam semmit, de nagyon zavar.

Ettől függetlenül tényleg kedvelem őket, mert tudom, sok ember boldog lenne, ha ennyi baja lenne csak az anyóssal :)

Nincsenek szép emlékeim, és egyáltalán nem tisztelem őket. A párom sem tiszteli őket. Egész gyerekkorában ütötték, verték, megalázták, éheztették, koszos ruhába járatták, már 9 éves korában sírva, a csap alatt szappannal mosta ki a ruháit, mert az anyja egy igénytelen, koszos disznó volt, aki sajnálta mosóporra a pénzt, 13 évesen majdnem öngyilkos lett a drágám, a szülei emellett el is váltak, össze-vissza rángatták a gyerekeket, a párom 3 különböző városban nőtt fel, és 6 különböző általános iskolába járt (8 év alatt), mert a primitív anyja mindig összeveszett a tanárokkal, vagy valakivel az iskolában. Nagyon zárkózott, csendes és magába forduló ember lett emiatt a kedvesem, de én nagyon szeretem, a legjobb ember, akit egész életemben ismertem. Felnőttkorában ráadásul lenyúlták tőle azt a pénzt, amit külföldön keresett. A kapcsolatot addig tartották vele, addig volt fontos nekik, amíg kellett a pénze. Miután azt nagyon aljas módon elszedték tőle (több millió forintot, amit napi 16 óra kemény munkával keresett meg), azóta még egy telefont sem ejtenek meg (hozzáteszem: hála istennek). Mindennek tetejében a szülei rendkívül képmutatóak, és úgy viselkednek, mintha ők tökéletes szülők lettek volna. Engem utálnak, mert a páromat ott akarták tartani, hogy öreg korukban pelenkázza őket (amúgy csak ezért vállaltak gyereket, semmi másért). Gondolhatod, hogy egy ilyen gyerekkor meg a pénzlenyúlás után mennyire van kedve pelenkázni ezeket a retkeket. A párom megmondta, ha gyerekünk lesz, a szüleit soha, semmilyen szín alatt nem fogja a közelébe engedni, ezzel én is egyetértek. Én sem egy gyerekverőt, sem egy saját gyerekét meglopót nem tudok tisztelni, ez van, ezen már nem változtat semmi.

29/l

Igen tisztelem, és szeretem is őket. Elsősorban hálás vagyok, hogy egy ilyen rendes, dolgos, jónevelt, gyereket neveltek a férjemből. Sajnos már csak anyósom él, de nagyon jó a viszonyunk. Nem is tudnék egy esetet mondani ami nagyon jól esett, mert több is volt.

A legutóbbi pl. az volt, hogy béreltem egy kondi gépet. Amikor letelt a hónap visszakellett adni, mert nem akartam mégegyszer pénzt szánni a bérlésre. Erre anyósom stikában kifezett még egy hónapot nekem. Nagyon jól esett.