Mennyire visel meg egy 7 éves kapcsolatot a távolság, és hogy csak hétvégén tudunk találkozni?

A párommal 7 éve vagyunk együtt, nem vagyunk házasok, nincs még gyermekünk. A párom 2 hónapja kapott egy nagyon jó munkát, ami teljesen illeszkedik a végzettségéhez, és nagyon magasan fizet. Néha már csütörtökön itthon van, de leginkább pénteken, sajnos volt olyan, hogy csak szombaton ért haza. A 2 hónap alatt 3x kellett pár napra külföldre is utaznia, ez a jövőben is rendszeres lesz.

Én nem nagyon tudok felutazni hozzá, mert a cég nem külön albérletet, hanem mindig szállodát fizet neki, ahol én nem aludhatnék, meg nem is szeretném zavarni munka közben.

A párom nem akar felköltözni Pestre, így oda-vissza 4 órát kell utaznia.

4 éve együtt is élünk, és most nagyon furcsa, hogy nincs velem, csak hétvégén látom, nagyon hiányzunk egymásnak. Persze minden nap beszélünk, de rossz itthon egyedül lenni.

A gyerekvállalás már szóba került közöttünk, de szerintem ez így elég nehézkes lesz....

A távolság, hogy hat egy kapcsolatra? Anyukám azt mondta, hogy a távolság a kis szerelmeket megöli, a nagy szerelmeket fellobbantja. Szerintem csak nyugtatni akar.

Bízom a páromban, de tudom, hogy egy jó képű, jó kiállású, sikeres férfi. Ezt a típus szeretik a nők, és én a nőkben nem bízom.

Alapjáraton nem vagyok féltékeny típus, de a távolság valahogy előhozta ezt bennem.

A párom nagyon figyelmes, mert ha itthon vagy, akkor minden csak rólunk szól, engem is minden földi jóval elhalmoz, próbál kompenzálni.

Van/volt más is ilyen helyzetben?