Mennyire kezeljem komolyan a "kapcsolatot"?

Tavaly ősszel megismerkedtem egy fiúval egy internetes ismerkedős oldalon. Első látásra szimpatikus volt (külsőre és belsőre is), így hamar megtaláltuk a közös hangot. Ő Békéscsabán él, én mohácsi vagyok, így 260 km-es távval nem valami könnyű összehozni a randit. Én végzős gimnazista vagyok, Ő egyetemre jár, mindkettőnknek elég sokat kell tanulnia. Teltek a hónapok, és csak virtuálisan kommunikáltunk, Facebook-on, ritkábban telefonon. Kezdetben nyilván azt hittem, hogy ő is csak egy lesz a sok fiú közül, akikkel interneten keresztül ismerkedek, de soha nem fogunk találkozni. Ennek ellenére minél több idő telt el, annál inkább kötődni kezdtem hozzá a személyes találka hiányának ellenére. A beszélgetések rendszeressé és személyesebbé, majd intimebbé váltak, és azon kaptam magam, hogy találkozni akarok vele. A találkozóra végül sor is került kb. a megismerkedésünk után 2 hónappal; elutaztam hozzá egy hosszú hétvégére. Nagyon jól éreztük magunkat, számomra pedig még fontosabbá vált a fiú. Ezután újabb 2 hónap virtuális kapcsolat következett, majd ezúttal ő látogatott meg engem itt, Mohácson. Ez a találka még személyesebbre sikeredett, majd egy újabb követte, ezúttal újból Békéscsabán. A napokban lesz a tavaszi szünet, és ismét meglátogatom. Természetesen a hónapok alatt fizikailag és lelkileg is közel kerültünk egymáshoz, mégis amikor interneten vagy telefonon keresztül beszélünk, a fiú sokkal visszafogottabb, zárkózottabb. Amikor együtt vagyunk, olyan, mintha együtt lennénk, kézen fogva sétálgatunk, ölelgetjük/puszilgatjuk egymást, összebújva alszunk, viccelődünk, nevetgélünk, stb, így az együtt töltött idő után elég nagy visszaesés a virtuális visszafogottsága. Ha szóba kerül valahol, hogy van-e párom, én önkéntelenül igennel felelek, mert úgy tekintek erre a dologra, mintha kapcsolatban élnék, bár ez nincsen kimondva. Soha nem beszéltünk arról, mi van köztünk, ki mit szeretne, hogyan érez. Én személy szerint nem is szeretnék rákérdezni, egyrészt mert ő a fiú, másrészt pedig mert nem tudom, hogyan reagálna rá, és nem akarom elijeszteni. Furcsa ez az egész, mert mindössze pár alkalommal találkoztunk, mégis több, mint fél éve az életem része, és igen fontos szerepet tölt be a mindennapjaimban. A barátnőim szerint elképzelhető, hogy csak a szex miatt tartja velem a kapcsolatot, de én nem gondolom, hogy pár menetért 250 km-t vonatozna vagy autózna.. Napról-napra fontosabb számomra, és igazán nem tudom már, hogy mit tegyek. (19/l, a fiú 22)