Aki egész életében nem találja meg a megfelelő személyt, az érzelmileg szegénynek mondható? Ez mire vezethető vissza?

Szerintem nem. Csak nem szerencsés, viszont igényes mert nem éri be kevesebbel. Lehet hogy egyszerűen nem mozog olyan körökben ahol ismerkedhetne. Nem olyan a munkahelye, vagy egy-egy régi csalódás miatt elment az önbizalma. Lehet hogy nem alkuszik meg kevesebbel mint akit szeretne. Nem hiszem hogy érzelmileg szegény lenne. De az tény hogy sajnos sok jó dolog kimarad az életéből. Ennyivel szegényebb.

"Ez mire vezethető vissza?" Millió oka lehet, és mind más.

Csak peches és ragaszkodik az elveihez, ami szerintem nem baj. Én az "inkább egyedül, mint egy xar kapcsolatban" híve vagyok. (Megtaláltam végül, akit kerestem, de nem találtam volna meg, ha nem lépek tovább abból, ami nem működött.)

Hát, 33 éves vagyok, és még nem találtam meg:( Egyáltalán nem tartom magam érzelmileg szegénynek. Volt egy olyan igazi, csupa nagybetűs szerelmem, ami évekig tartott, de távkapcsolat volt, és a tanulmányaink utolsó évében elszakadt... Én próbálkoztam:), de azóta senki mellett nem éltem át hasonlót... Nem tudom beérni kevesebbel... Inkább egyedül, mint egy "lapos" kapcsolatban... Nem adom fel:), de már számot vetettem vele, hogy talán egyedül maradok. De akkor sem bánom, hogy akkor találkoztam azzal a valakivel:)

A 4-es válaszolónak igaza van. Én is inkább évekig egyedül voltam, minthogy alább adjam. Van rokonom, aki 60 éves kora után talált rá az "igazira" . Az élet kiszámíthatatlan. Érzelmi nullák is élhetnek párkapcsolatban, ez nem mérvadó.