Mennyire "borította fel" az életeteket a gyerek születése?
Én is azt mondom, hogy csak a filmekben tökéletes minden.
Nálunk is hasonló volt a helyzet mint már többen írták: nagyon hasfájós gyerek, aki éjjel nappal ordít. Az első időszak nagyon nehéz volt. Hiába tudja ésszel egy nő, hogy mit hogy kéne csinálni, könnyen kicsúszik minden a keze közül. Az első időben csak arra vágytam, hogy pihenhessek (nem feltétlen aludjak, akár csak nézzek ki a fejemből), utána meg hogy legyen egy kis izgalom az életemben, ne épüljek le agyilag, mert az időm nagyon nagy részét a gyerekkel vagy gyerekes nőkkel töltöm. Nekem kihatott az egész a szexuális életemre is: az első időben nem kívántam (nem feltétlen a fáradtság miatt) a szexet, a férjem viszont érthető módon vágyott rá. Én kényszernek éltem meg ezt, eltávolodtam tőle ezen a téren (is). Egész másnak gondoltam a gyerekezést mint amilyen valójában. Soha nem voltam egy kimondott anya típus, de nekem az első évek nem okoztak örömet, én később találtam meg a közös hangot a gyerekkel (most tinédzser, nagyon jó a kapcsolatunk). Nekem nagyon hiányzott a "saját" életem, túl sok áldozattal járt nekem az első időszak.
Azóta elváltunk (nem a gyerek miatt) a mostani páromnak nincs gyereke. A kapcsolatunk elején megmondtam, hogy nem szeretnék gyereket, 14 év elteltével se gondolom, hogy szép idők voltak azok, jó lenne babázni. Lehet túl önző vagyok, de az én életembe nem fér bele (mégegy) gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!