Mi a helyes, tegyek valamit érte, vagy hagyjam?

Hagyjad.

Ha annyira boldogtalan lenne a kapcsolatában, akkor nem lenne kapcsolata, függetlenül attól, hogy téged megismert.

Ha annyira kellenél neki, akkor kilépne a nagyon boldogtalan kapcsolatából.

Nem hiszem el, hogy valaki akiben "ekkora érzelmek" tombolnak, nem szakít alapból a párjával. Rá sem tudna nézni, ha szerelmes lenne beléd! Amit leírsz, az vonzalom. El fog múlni, ha megszakad vele a kapcsolat. A szerelem csak később bontakozik ki, amikor megismeritek egymást. Erre azért nem kellene lehetőséget adnod. A férfi egy nagy nulla, mert hazudik a párjának. Csak kényelemből van vele, de akár egy hirtelen fellángolás miatt is otthagyná. Ha viszont nincs kilátásban más nő, akkor inkább kiélvezi a "rossz kapcsolatot". Ha tényleg rossz lenne, nem tőled függene, hogy mikor szakít, hanem már jóval előtted megtette volna.

Afelől pedig megnyugtatlak, nem dobta volna el a kapcsolatát 2-3 alkalomért. Téged dobott volna, és visszasírja magát a mostani párjához, vagy ha melletted is ragad, akkor is csak addig, ameddig nem jön jobb lehetőség. A hozzáállása semmiképp sem megbízható, érett férfira vall, úgyhogy ne is kezeld annak.

Szia!

Nem tanács.Tapasztalat:

Tíz éve ugyanilyen helyzetben úgy alakult a történetem,mint a tiéd.Akkor úgy láttam,hogy megérkezett akire vártam.Aztán jöttek az apróságok.Feleség,gyerekek,hitegetések és legfőképp a saját hinni akarásom,hogy ez más,mint amiket más emberek mesélnek.Elküldtem.Vártam,hogy lezárja az életét,hogy valóra váljanak a képzelgéseim.Aztán túl sok idő telt el anélkül,hogy bármi történt volna.Aztán elmúlt az érzés.

Tíz év távlatából azt gondolom magamról,egy idióta voltam,mert azt hittem,hogy egy felületes ismeretség alapján el tudom dönteni,hogy ez milyen nagyszerű lesz majd.Nem csak hülye voltam,hanem önző,ostoba,nemtörődöm,mert azt gondoltam egy család rovására van jogom boldog lenni.

Végül pedig a felismerés volt a legrosszabb az egészben,hogy már két év múlva is csak egy ostoba tévedésnek tartottam az egészet.Hogy ezért majdnem szétvertem egy családot.Na ez nyomaszt igazán,soha nem gondolok arra,hogy milyen jó lehetett volna,arra viszont annál többet,hogy milyen jó,hogy nem dúltam fel egy család életét.

Ha akar téged, lépni fog. Te mindent jól csináltál és ritka korrektül. Gratulálok, tényleg. Elégedett leszel, ha majd visszatekintesz.

Sosem gondoltam volna, hogy kezdek olyannal, akinek van valakije. Megtettem. Nem éreztem meglepő módon lelkiismeretfurdalást a feleség miatt (állította, hogy már semmi nincs köztük és pont elhagyni készül), de magunk/magam miatt volt öngól. Ilyen kezdésből nemigen lehet tiszta folytatás. Többet nem tenném.