Mi volna a helyes döntés? Isten hogyan segít, hogyan mutat utat nekünk? Hagyjam ott az orvosit, vagy más szakot válasszak?

Nagy döntés előtt állok, és sürget az idő. Egy évig jártam orvosira, viszont a második félévem nem sikerült, és mindenképpen csúsztam egy évet. A családom erősen tanácsolta, hogy ha nem ment, hagyjam ott és menjek ár egy könnyebb szakra (pl. pénzügy), ahol nemcsak kevesebbet kéne tanulni (nem az lenne, hogy fáradtan jövök haza és nem szólok senkihez), hanem a tanárok is jóindulatúbbak, és nem az a lényeg első két éven, hogy kiszórjuk azt, aki nem bírja a stresszt. Másrészt pedig gondoljak bele abba, hogy 6 év az orvosi (vagy ki tudja, megbuknék-e megint másodéven, mivel az nehezebb), ehhez jön még a rezidensi, és még mindig egy olyan nő vagyok, akinek kevés a fizetése, nincs se férje, se gyereke; vagy ha van, nem tudja nekik megadni azt, amire szükségük van (se velük töltött minőségi időben, se anyagilag).

És ott vannak a csoporttársak, barátok, akik inkább abban támogatnak, hogy semmit sem szabad feladni, mindenért küzdeni kell; hiszen nem én vagyok az egyetlen, akinek nem sikerül elsőre, amúgy is előrébb vagyok, hogy van egy sikeres félévem, ami alatt tanulhatok. Meg ki mondta azt, hogy nem lehetne gyerekem az orvosi mellett, ugyanis rengeteg orvosnak van gyereke, meg lehet azt oldani.

Egy hete voltam bent a helyi kórházban, és megláttam a láthatatlan! Az emberek kedvesek voltak, és habár sokat dolgoztak, mégis szívvel-lélekkel, odafigyeléssel tették! Az egyik orvos is mondta a telefonba: ,,Habár most papíron szabadságon vagyok, de nyugodtan jöjjenek be fél 10-re!" És ez megdöbbentett! Én is ilyen akarok lenni!

És amit én gondolok: mindenképpen segíteni szeretnék az embereknek! Igaz, lehet önkénteskedni is egy könnyebb szak mellett is, ami nem idegileg kikészítő, mégis nem tudom...mintha mindkettő választásban ott rejlene az önzőség is! Ha orvos leszek, nehéz lesz ugyan, ki fogom a lelkemet is dolgozni, mégsem adhatom vissza a szüleimnek mindazt (pénzügyileg mindig függni fogok tőlük, legalábbis sokáig), amit megérdemelnek. És a gyerekeimnek sem (mi az h gyerekek....jó akkor, ha egyre is lesz időm). Ha pedig pénzügyre megyek, olyan, mintha cserbenhagynám a mai magyar társadalmat, hiszen így is kevés orvos van.

Hogyan segít Isten dönteni? Mi volna a helyes választás? Hiszen ezt is mondta: ,,Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől!" Hiszen Isten megsegít minket. És engem valóban nem a pénz érdekel; nem úgy akarok majd halálom után Isten színe előtt állni, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt! Viszont a döntéseim kihatnak mások életére is!

A másik meg: ,,tagadd meg önmagadat!" Ne a világ szerint éljünk, hanem Isten szerint; ne a földi jókkal, a testi vágyakkal törődjünk....Mit tenne Jézus?

Ha elmennék egy könnyebb szakra, mehetnék megint gólyabálra, és akár táncolhatnék is (amit mindig szerettem volna, de sose sikerült), olvashatnék könyvet szabadidőmben, jótékonykodhatnék, segíthetnék akkor is másokon (senki nem mondta, hogy nem)...Ha meg visszamennék orvosira, megmaradna a büszkeségem, azt tenném, amit mások várnak tőlem, azt tanulhatnám, amit igazán szeretnék és amire mindig is készültem.

Nem tudom, mi a helyes. :(

20/L