Nagy bűn, hogy ezt hazudtam?

Magadnak hazudsz, az a bűn. Azzal, hogy életed párja ezzel az 1db, nyilván csodaszépen eltűrhető hibával (á, dehogy piál, főleg nem játékgépezik) pontosan a neked való férfi, akinek van tartása, akinek minden szava hosszan megmarad a levegőben, akire elismerően nézünk, mégse félünk tőle, mert se pofont, se észt nem oszt, amikor valami marhaság történik.

Nem tudsz másokat megváltoztatni, régi alaptörvény. De felfedezheted a szándékot bennük, és hozzáadhatod, amit tudsz. Most ugyanezt teszem én is :) Tehát ha orvosolható a valódi ok, ami miatt a férjed kezéből kifelé halad könnyebben a pénz, akkor valószínűleg kisiskolás feladat eldönteni és végrehajtani lépésenként. Ha nem ismerhető meg az ok (pl. nem érné meg feltárni, olyan is van), akkor is jó megoldások egész tárháza áll előtted, amennyiben hajlandó vagy képzeletben hátrább lépni egyet és közben el is felejteni a saját "szerepedet" a történetben, ezzel is a tudatosság teljes szabadságát ajándékozva önmagadnak. Itt eldöntheted, hogy a sok-sok megoldás közül az általad felvázolt nyerjen-e.

Hát ez gáz.

Milyen kapcsolat már, hogy havi 400mellett lehúzza az asszony pénzét, és nem lehet vele megbeszélni, hogy apukám ehhez nem nyúlsz, hanem hazudni kell. Én nem értem minek vannak ilyenekkel együtt a nők. Üdvhadsereg komplexus?