Ha meghal egy családapa mennyi időnek "kell" eltelni, hogy a gyerekek iskolába menjenek?
Egy ismerősöm halt meg, a felesége egy hét után küldte a gyerekeket iskolába. Még alsósok, harmadikosok, negyedikesek. Első nap ő vitte őket, második nap már ő is ment dolgozni, ezért ismerős készítette a gyerekeket, eddig az apa. (korán jár, de nem műszak, szóval van amúgy pénze, nem ez hajtotta, adtak volna még neki szabit is, legalább egy hetet)
Szerintetek ez a helyes hozzáállás? Az életnek mennie kell tovább?
Nem megbántani akarom a feleséget, nagyon szépen éltek, szerették egymást, szóval a gyászát egy pillanatra sem vitatom, egyszerűen elgondolkodott ez az egész. Nem tudom én mit tennék. Mit bírnék
Szerintem könnyebb úgy feldolgozni a szülő halálát, ha közben van mit tenni.
Amikor apukám meghalt, a testvéreim fél napot hiányoztak az iskolából. Hajnal óta ébren voltunk, akkor értesítettek engem telefonon, mert nem otthon halt meg. Bementek reggel az iskolába, hogy ne kelljen otthon gubbasztani, amíg várunk a kórház hívására, de amikor anyum elérte az iskolát telefonon, ők hazaküldték őket. Nekem már nem volt több vizsgám abban a félévben, így csak ültem otthon. Aztán megjöttek a többiek és ültünk tovább némán a nappaliban. Borzasztó volt, semmit se tudtunk tenni. Ez egy pénteki nap volt. Hétfőn ment mindenki megint iskolába, kivéve engem, nekem még nem kezdődött el a tanítás, ezért elutaztam anyuval oda, ahol apa meghalt, ügyeket intézni. Kellett is, hogy valami elterelje a figyelmünket. Sokkal rosszabb lett volna otthon ücsörögni és magunkba fordulni. A temetés után ment minden tovább a maga útján.
Feldolgozni egy ilyen tragikus eseményt nem lehet 1-2 hét alatt. De valahol el kell kezdeni és sokkal jobb minél előbb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!