Ha meghal egy családapa mennyi időnek "kell" eltelni, hogy a gyerekek iskolába menjenek?

Igen, az élet megy tovább, és az iskola is folytatódik. Egy hét után már el lehet kezdeni a folytatást, ami nem azt jelenti, hogy nem fáj iszonyatosan a hiánya, de ők élnek, és menniük kell tovább.

Másrészt kell valamilyen elfoglaltság is, hogy a gondolataikat kordában tartsák.

14 éves voltam, amikor édesapám meghalt. Egy napot nem mentünk iskolába, utána már mentünk. Én mentem volna már másnap is. Egyszerűen azért, mert nem volt jó otthon a gyászban. Az iskola elterelte a figyelmem. Nem tudom meddig nem feleltettek és sok mindent elnéztek az iskolában, de nem nagyon volt szükség rá, mert én a tanulásba menekültem.

Mindenki máshogy éli meg a gyászt. Valaki nem tud csinálni olyankor semmit, más meg próbálja elfoglalni magát.

Engem egy dolog viselt meg, hogy soha nem beszéltünk apukám haláláról. Tabutéma.

A temetésen nem szabadott sírnom, mert erősnek kellett látszanom...na szerintem ez a nem helyes hozzáállás.

Az élet megy tovább, beleragadni a gyászba nem szabad. De átlépni rajta sem szabad.

kérdező:

1., mi közöd van hozzá?

2., már másnap mehetnek iskolába, a gyász nem ettől teljes vagy hiányos

Én láttam bizony azt a végletet is, amit te gondoltál. Nyár elején halt meg tragikus hirtelenséggel egy nagyon kedves unokatestvérem, igen fiatalon, két árvát hagyott (14 és 16 évesek) és az özvegyét, aki idegileg elég instabil alapból is.

Náluk az történik még jelenleg is, hogy otthon egy mini ravatal van az asztalon mécsesekkel, háttérben a férj képével (ami a temetésen is volt). A fiúk nyara azzal telt, hogy ott kellett gubbasztaniuk az asztal körül az azóta is feketében járó 40 éves anyjukkal, és még ennek tetejében mindennap megnézik a temetésről készült videót! El se tudom képzelni, hogy mi lesz a gyerekekkel, így esélyük sem lesz feldolgozni a gyászt. Nem is tudom, hogy egyáltalán rendben elkezdték-e az iskolát!

Kérdésedre válaszolva: nincs rá recept, hogy mennyi időnek kell eltelnie a régi kerékvágásba visszatérni. Úgy vélem, minél hamarabb. Az élet megy tovább.

Te jó isten, 16-os, az a két gyerek nem betegedett bele?

Nem egészséges az ilyen mértékű gyász már.

Sajnos az ilyen veszteséget csak úgy lehet feldolgozni, ha minél hamarabb folytatod a megszokott életed, és minél több módon elfoglalod magad.

Semmi értelme hetekig, hónapokig otthon ülni, és nem is egészséges. Főleg kisgyerekként folyamatosan egy depressziós közegben lenni és hallgatni a másik szomorkodását, meg "kötelezően" szomorúnak lenni. És minél tovább van húzva, annál nehezebb túl lenni rajta, főleg ha nincs ami lekösse az embert, és csak gondolkodik.

Egyetertek, jobb ha minel elobb visszarazodnak.

Tobbhetes honapos lemaradast amugy se lenne konnyu behozni, raadasul az anyjuknak is segitseg ha iskolaban vannak, es napkozben dolgozni tud.