Miért nem kérdezik meg az emberek, hogy mi a helyzet?

Nagyon sajnálom :(

Igen, a legtöbbje csak felszínes ígéret volt, nem volt igaz. Sajnos ebből látszik, hogy nincsenek igazi barátaid, nem a jó emberekre pazarlod az energiád. Egy igazi barát melletted állt volna, nem hogy elmegy ennyi idő és nem érdeklődik.

Mikor a mi családunkban történt haláleset, senki nem hozta fel. Pedig én nagyon szerettem volna róla beszélni. De ha elkezdtem, senki nem szólt semmit, másról kezdtek el beszélni.

Bár nálunk én vagyok az egyetlen sírós. A családom gáznak tartja a sírást, és kerülik a negatív érzelmeket is. De hát ez is az élet része.

El sem tudom képzelni, mit csinálnék, ha meghalna az anyukám. Nagyon sajnálom, hogy elveszítetted Őt.

Rohanó világban élünk, felszínes kapcsolatokat tartunk fent. Pontosan tudom az eszemmel és a szívemmel, hogy miben kellene változtatnom, hogy mit kellene másként csinálnom az emberi kapcsolataimban, mégsem teszem... Hogy miért? Nem tudom.

Miért nem írod le ide, hogy mi a helyzet? Hogy vagy, hogy telnek a napok, mi változott?

Sajnálom :( Nem hiszem, hogy mindenki részéről csak felületes, illemtől tett megjegyzés lett volna, hogy segítenek, ha szükséged van rá. Biztosan sokan meghallgatnának, ha megkeresnéd őket. Talán csak nem akarnak zaklatni, mert úgy gondolják, hogy akkor nem tudsz megnyugodni, ha állandóan kérdezgetik, hogy mi van veled.

Szerintem nyugodtan szólj a hozzád közelállóknak, hogy szükséged lenne a társaságukra, hogy legyen kivel megbeszélni az érzéseidet.

Jó, de magamból kiindulva... itt pont nem magamról van szó.

Velem is volt olyan, hogy az egyik barátnőm két évnyi ismeretség után először elsírta magát. Ha én sírok, nem szeretem, ha hozzám szólnak, vigasztalnak, azt preferálom, hogy mindenki ignoráljon, és ha megnyugodtam, belépek az életbe. De őt megkérdeztem, hogy mit szeretne. Hagyjam békén? Öleljem át? Üljek vele? Ez az empátia.

Sajnálom, ami történt. Én úgy gondolom, az emberek inkább tapintatosak akarnak lenni veled. Mikor az én családomban történtek rossz dolgok, nem igazán szerettem sokat beszélni róluk, ezért nekem a sok faggatózás inkább kellemetlen lett volna hosszú távon, még ha jó szándékú és segítőkész is.

Mindenki máshogy dolgozza fel az ilyesmit, így igazából nem olyan könnyű eldönteni, hogy ilyenkor hogy viszonyuljanak az emberek a másikhoz. Így azon kívül, hogy felajánlják a segítségüket, nem sokat tudnak tenni. Nem biztos, hogy üres ígéretek voltak, talán inkább csak nem akarnak újra és újra felzaklatni.

Ha szívesen kiöntenéd a szíved valakinek, szerintem nyugodtan tedd meg olyannak, akiről úgy érzed, igazán közel áll hozzád és szeret. Biztos szívesen meghallgat majd.