Már nagyon kétségbe vagyunk esve! Mit tehetnénk?

Az egész dolog pár hónapja kezdődött ,amikor arra ébredtem egyik éjjel hogy az édesanyám és nevelőapám nagyon veszekedtek. Először csak hallgatóztam ,majd mikor csapkodásokat hallottam lerohantam. Láttam hogy ez a szemétláda veri anyukámat ,szörnyű volt. Nagyon tehetetlennek éreztem magam. Sírtunk mindketten , anyának eltört az orra és kihívtam a rendőröket hogy vigyék el innen ezt az elmeháborodottat ,majd szóltam a mentőknek is.

Azt hozzáteszem hogy már évek óta megy a vita a legpitiánerebb dolgokon is. Akkor este például azon kezdődött a vita hogy volt nálunk egy kissebb kertiparti (sok-sok éve ismert szűk baráti körrel), persze nagy meleg volt ,mindenki fürdőruhában és egy szál pólóban.És a nevelőapám azon felkapta a vizet hogy anya merészelt törökülésben ülni ,mert mutogatja a ....-ját (amiből egyébként semmi nem látszott ,de nem ez a lényeg). Aznap délután anyát meg is rugdosta nevelőapám. Én egyébként már évek óta szívből gyűlölöm ugyanis minden nap hallottam hogy kötöszködik anyával ,és szegény már teljes idegroncs.

Na szóval, az az este után a bíróság 50 napos távoltartási végzést adott ki , az alatt az idő alatt béke és nyugalom volt itthon ,végre szívese jöttem haza ,tudván hogy úgyis csak anya ,a kisöcsém és én leszünk itthon.

Az 50 nap ideje alatt a nevelőapám mindig telefonált anyának ,hogy hol van ,mit csinál és ha nem jöhet vissza hozzánk tönkreteszi az életünket és elveszi a házunkat.

És most, hogy letelt az 50 nap megmondta hogy visszaköltözik és nem hajlandó innen elmenni ,mondván hogy ez az ő háza és ide MINDENT ő vett. Holott ,a ház az édesanyámé ,ő pedig be sincs jelentve ide.

Biztos hogy az ügyvédje tanácsolta ezt neki ,de minket nem hagy élni. Anya már napok óta nem bír aludni ,mert ez az elmebajos alszik mellette és fél ,ahogy én is.

A csávót egyébként már rengetegszer kiosztottam elég csúnyán ,ami rám nem jellemző de ezt hozza ki belőlem. Amúgy nagyon csöndes vagyok és nem jellemző rám a káromkodás.

Elég fiatalka vagyok még ,de elég érett hogy felfogjam a dolgok súlyát.

Mit tehetnék 17 évesen ilyen helyzetben?

Hogy tudnánk "kiűzni" innen ezt az "állatot"?

Kérlek segítsetek!