Betegesen félek a szegénységtől?
Amíg otthon laktam, eléggé átlag alatt éltünk.
Étel volt, ha nem is a legjobb minőségű, és 2-4 napig ettük ugyanazt, de a körülményekhez képest változatos, és legalább hetente egyszer ettünk hús ételt. (vasárnap, ami aztán keddig kitartott szépen beosztva)
Víz is volt, de csak egymás után lehetett fürödni, mivel kádunk volt zuhanyzó nélkül, és nem lehetett, hogy egy picit engedek, aztán a másik enged magának újat, a szüleim szemében az "pazarlás", és tomboltak érte.
Volt áram is, fűtés is, bár spórolósan.
A ruhák körbejártak a szűk rokonságban, újat ritkán kaptunk, maximum kínait. (Nem volt turi a környéken)
Kozmetikumból saját márkásat használtunk, tizenévesen már a zsebpénzemből tettem félre samponra, tusfürdőre.
Jelenleg is hasonlóan élünk (külön élek a párommal) annyi különbséggel, hogy nem esszük ugyanazt 3 napig, és van zuhanyzó.
Megtanultam beosztani, spórolni, becsülni a keveset is.
Viszont betegesen rettegek az elszegényedéstől, ragaszkodom, hogy legalább egy kevés tartalékunk legyen, még a páromat ez annyira nem foglalkoztatja.
Amin csak tudok, spórolok, a tinikori (én 20 vagyok, de van olyan ruhám, ami velem egyidős, örökölt) ruháimat hordom, és húzom a szám, ha valamire ki kell adni.
Betegesen félek, vagy jogos?
(Itt a szegénység alatt azt értem, hogy nincs víz, nincs áram, nincs étel)
Szerintem érthető a viselkedésed.
Szegénységben éltél,így tudod milyen, félsz hogy még rosszabb körülmények között is élhetsz.
Én teljesen megértelek,talán az hogy mindenen spórolsz kicsit túlzás.
Szükség van arra hogy legyen tartalékod.
Ne félj mert az a lehető legrosszabb!
Próbáld a múltat kizárni a jelen életetekből. Csak így tudtok haladni előre. Nem baj ha lesz tartalék, de ne engedd, hogy rögeszmévé váljon mert, az már beteges.
Ha valamiből véletlenül nem azt a típust veszem, amit eredetileg akartam, vagy elrontok/eltörök valamit, még ha csak pár száz forintos vacak is, egyszerűen egy világ omlik össze bennem, mert úgy érzem, hogy pazaroltam. Fogcsikorgatva költök olyanra, ami saját megítélésem szerint drága ( főleg kozmetikumok), és próbálok indokokat felhozni arra, hogy miért is kell ez nekem. Még egy rohadt pipereszappannál is.
Szerintem soha nem felejti el senki azt, ha volt igazán szegény.
Mi is egy vízben fürdöttünk le 4-en :( Az unokatestvéremék (gazdagok voltak) ruháiban nőttünk fel.... A többi gyereknek mindig volt új ruhája meg cipője, nekem nem..... Emlékszek arra is hogy ha hazamentünk esténként nagyon egyszerű vacsora volt, például zacskós leves! Nyaralni 1x voltunk! Játékokat néha kaptunk (mamától)
Mégis felnőttünk :(
Nekem van saját családom már, és érdekes hogy bennem teljesen mást okozott a szegénység.... Nem félek, megteszek mindent ne szegényedjünk el.......
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!