Férfiak /férjek őszintén, tényleg van ebben igazság?

Szerintem háromféle férfi van, ösztönlények - ahogyan írtad az idézetet: tárgyként kezelik a nőt, megdugnak mindenkit, és emiatt egy csepp bűntudatok nincs, mert nem is értik, miért kellene. Ők vannak legkevesebben, mert ehhez elég kezdetleges értékrend szükséges, ők mondhatni megálltak az értelmi/érzelmi fejlődés egy fokán. A többiek két csoportra oszlanak, gyenge akaraterejű, jellemtelen férfiakra, akik tudják, mit lehet és mit nem, de meggyőzik magukat az ilyen "vadász-kamu" dumákkal, hogy mentséget találjanak arra, amit tesznek. A harmadik csoport a normális férfiak, akik számára megalázó, hogy hormonok vezérelte ősembernek tartják őket a többiek miatt, egyébként pedig hűségesek és nem szállnak kapcsolatba olyannal, aki mellett más "sütire" is szükségük van. Nem vagyunk állatok, az evolúció során az embert az emelte fel, hogy megtanult ésszel gondolkodni, nem ösztönöktől vezérelve. A fent leírtak nőkre ugyanúgy vonatkoznak. Az ösztön a túlélést és fajfenntartás segítette egykor, amikor a gondolkodásunk még túl primitív volt ahhoz, hogy az okokat és okozatokat megértsük és mérlegeljük. Ma már az emberek többsége képes tudatos döntésekkel irányítani az életét, ösztönöknek pedig egyáltalán nincs beleszólásuk a dologba. Vagy az egyik van, vagy a másik. Érdekes, hogy csak a hűtlenség kérdésében jönnek a férfiak az ösztönökkel, mert ha mondjuk a hentesnél összeverekednének a legnagyobb sertéscombért vagy lábszárért, hát még el is hinném, hogy nem lehet rajta uralkodni.. Erősebb ösztön volt az élelemszerzés és életben maradás a fajfenntartásnál, érdekes módon ez mégsem jelentkezik manapság.. Miért is? Mert ma már tudjuk, hogy korlátlanul áll élelem a rendelkezésre? Ugyanúgy azt is tudjuk, hogy nem kell minden nőt személyesen megtermékenyíteni ahhoz, hogy a faj fennmaradjon.. Ha az agy blokkol, akkor jönnek csak az ösztönök. Ez történik pl életveszély esetén, amikor az ember vagy tud világosan gondolkodni, vagy az ösztönei veszik át a szerepet, és küzd a túlélésért. A szaporodás viszont nem ilyen eset, nem blokkolja semmiféle trauma az agyat, az ember tudatosan vagy anélkül mérlegeli a kockázatokat és következményeket, majd dönt, így vagy úgy. Félrelépni nem ösztön, hanem döntés.

Igaz, én nő vagyok, de úgy gondolom, hogy igen, van benne igazság...

Olyan nincs, hogy valaminek nem lehet ellenállni. Az érzelmeinek nem parancsolhat az ember, de a döntéseinek igen. Az meg külön röhejes, hogy a kommentelő még az okát sem tudja, miért kellene hűségesnek maradni.

Bár ha van, aki így gondolkodik, érthetőbb, miért olyan érzékenyek a visszautasításra.

Melyik kommentelőre célzol 14 .?

Akit a kérdés idéz. Vagy cikkíró, na.