Párom mától éjszakás a munkahelyén. Mit tegyek? Egyedül vagyok itthon, félek. Voltatok már ilyen helyzetben?

Én sem értem miért ilyen kioktató és okos itt ennyi ember.

Hozzánk kiskoromban betörtek, nem volt túl jó élmény kb tinédzserkoromig úgy nőttem fel hogy ha este jöttünk haza szüleimmel nem mertem bejönni a házba, rettegtem, féltem nagyon. Ez rengeteg évig kihatott rám.

Egyszer a barátomnál aludtam, és apró neszekre lettem figyelmes, majd az ablaknál nézett be egy alak és mászkált... itt egy újabb betörés áldozata lettem.

Akkor akiket értek már ilyenek az is életképtelen meg szerencsétlen? :D

Már felnőttem, nem félek annyira éjszaka, az a lényeg ne gondolj arra hogy betörnek. Ha ennyire félsz be lehetne riasztózni a házat így ha betörnek az jelez egyből és valószínűleg elmenekülnek. +Kamera.

Én is félnék éjszaka egyedül, gyerekkoromban is és most, 25 évesen is. Még sosem aludtam egyedül semmiféle házban, pedig szüleimnél riasztó is van és kamera is. Ha elutaztak, mindig áthívtam egy barátnőm vagy én sem aludtam otthon.

Most felnőttként meg ha nincs itthon pár napig a párom, hazamegyek anyáékhoz. Ha ők sincsenek itthon, más rokonhoz megyek. Sőt, ha egyedül kell aludnom a szobámban ("gyerekszoba"), kis fénynél alszom és a telefonom is bekapcsolva hagyom.

Nem hiszem hogy ettől beteg lennék. Különben párommal építkezünk, és -ismerősöknek sosem mondanám el, de- erősen gondolkozom egy pánikszobán, vagy egy rejtett szobán (=azt hiszed hogy könyvespolcok...). Vagy ez már tényleg beteges lenne?

Nem is laktam soha veszélyes környéken.

Bocsi, a kérdésre elfelejtettem válaszolni: Ha mától éjszakás, azt úgy értelmezem hogy mától mindig vagy sokszor, így akármit csinálsz, meg fogod szokni hogy egyedül alszol. Én is megszoknám ha így rá lennék kényszerítve.

Első napokban menjen halkan a tv vagy zene, és valahol villanyt is kapcsolnék.

Mindenkinek megvan a maga keresztje és tökéletlensége, nekem eszembe se jutott elítélni a kérdezőt, bár tény, hogy annyira mélyen nem értem meg, igaz, én gyerekkoromban (nem piciként) is laktam egyedül.

Betörésekben nekem is volt részem, meg is támadtak párszor, amikor Pesterzsébeten laktam (ott volt az egyik betörés, igaz, ott másokkal laktam), de attól még nem féltem egyedül sosem. Sem otthon, sem éjszaka 12 km-t hazagyalogolva az országúton. Valószínűleg ez ilyen védelmi dolog is bennem, rossz életem lenne, ha mindig rettegnék, akár reális dolgok miatt (betörés, rablás, megharap egy kutya - ja, laktam hamis kóbor kutyás helyen is :) az a budai zöldövezetben volt, szép helyen. egy ideig bottal jártam haza. akkor se igazán féltem, de azért zavart a dolog)... Csak mert éjszaka van s egyedül vagyok, olyan sokat nem változik a szerencsétlen események bekövetkezésének valószínűsége. Amikor durva időjárási körülmények között motorozik a párom (tudnék mesélni), akkor is több okom lenne aggódni, de annak se lenne semmi értelme. Inkább élvezni próbáljuk az életet, persze a biztonságra koncentrálva. Néha azért én is picit paranoid vagyok, de csak azzal kapcsolatban, hogy mit tehetek meg a biztonságomért, ami nekem roppant fontos.

Tuti rengeteg dolgom van, ami miatt sokan rámsütnék az életképtelen jelzőt, annyira összetett egy ember... Ha valaki oly tökéletes és talpraesett, inkább örüljön neki... No mindegy.

Bocs, kissé elragadott a frazeológiám.

De mitől félsz jobban, kérdező? A sötéttől? Ha a párod ott van veled a sötétben, félsz? Vagy az egyedülléttől? Nappal is félsz, ha egyedül vagy?

Az egész azért gáz, mert irracionális.

Ha valaki rossz környéken lakik, vagy már törtek be hozzá korábban, ez egy teljesen normális, racionális, érthető félelem.

De ha csak az egyedüllét vagy a sötétség miatt félsz... az irracionális. A másra utaltság miatt mintha nem is felnőtt lennél. Mindenkinek kellene egyedül laknia legalább egy fél évet. Nem csak emiatt, de nagyon jó önismeret lenne, milyen érzéseink és gondolataink vannak, ha nincs ott valaki, aki eltereli önmagunkról a gondolatainkat.

Szia Kérdező! Én voltam már egyedül éjszaka, ami nagyon rossz volt, mert egészen addig (20 éves koromig) sosem voltam egyedül. Otthon a tesómmal volt közös szobánk, mindig ketten aludtunk. A kollégiumban előbb lány lakótársakkal laktam, később a párommal egy szobában. Aztán kapott egy munkát, ahol hétvégén éjszakázni kellett... Nagyon nagyon rossz volt, féltem.. Hiszen, sosem voltam előtte egyedül. Amíg lehetett, kb. 11-ig ott voltam a párommal (egy kajáldában dolgozott) aztán az utolsó busszal visszamentem a koliba.. Az előszobában égve hagytam a villanyt, betettem egy filmet (általában valami mesét) és nagy nehezen elaludtam, de az első buszra már keltem fel és mentem vissza a páromhoz...

Ennek vége lett és most már társbérletben vagyunk, ha ő el is megy reggel dolgozni, nem vagyok egyedül vannak a másik szobában...

Amúgy most én kaptam éjszakázós munkát.. Félelmetes néha.. :)

22L

Szerintem az sokkal irracionálisabb, ha valaki az egértől, a póktól, a békától, mindenféle csúszómászótól fél, mint ha attól, hogy kifigyelik, hogy egyedül van otthon este és betörnek hozzá. Főleg, ha rosszabb környéken lakik. Sajnos ebben nagyon is van ráció.

Még középiskolás voltam, a szüleim este elmentek valahova, későn értek haza. Én bent hallgattam a zenét, aztán lefeküdtem aludni.

Ezalatt valakik bejöttek hozzánk a kertbe, a garázsba és néhány dolgot elcuccoltak. Gondolom, látták, hogy anyumék elmennek, hallották, bent szól a zene, gondolták, nem veszem észre és jól gondolták.

De azóta is rossz érzésekkel gondolok vissza arra, hogy a legteljesebb lelki nyugalommal pihengettem a szobában, amíg a melléképületeket és a garázst szépen kirámolták.

Nem tudom, ha meghallok valamit és kimegyek megnézni, elszaladnak, vagy leütnek, mert mindkettő benne van a pakliban.

Egy idős házaspárhoz meg úgy törtek be, hogy az egyik szobában ők aludtak, a másikat kirámolták.

Szóval én azt mondom, hogy pont hogy az az életképes, aki ezeket a dolgokat reális veszélynek veszi. Nem kell túlparázni, de én nagyon is megértem azt, ha valaki azért tart az ilyesmitől.