Abortusz vs. Nyomor?

Én magamból indulok ki. Nem akarnék nyomorba születni. Nem akarnám látni mennyivel jobb életem lehetne, ha egy utcával arrébb születtem volna, nem akarnék nélkülözni, vágyakozni olyan dolgok után amiket sosem kaphatok meg. Nem akarnám látni hogy a barátaim ismerőseim milyen szuper dolgokat kapnak én meg örülhetek, ha zsír van a kenyéren.

De amúgy még mindig jobb félni mint megijedni... Nagyából 10 éve van aktív szexuális életem, de még sose "csúszott be" a gyerek. De teszek érte, hogy ez így legyen és oda figyelek rá, nem olyan bonyolult ez a fránya védekezés.

Ilyen kérdések kapcsán mindig azt a szempontot hiányolom, amelyik baromi sok áldozat és lemondás által, de megpróbál kitörni a nyomorból. Egyébként sem hiszem, hogy azok, akik interneten, mobilon cserélnek eszmét egymással, nyomorognak. Manapság már az is ebbe a kategóriába sorolja magát, akinek nincs iPhone-ja, vagy terepjárója, tisztelet a kivételnek.

Olyan marha egyszerű azt mondani, hogy inkább megölöm a gyerekem, csak ne szenvedjen! Talán még jól is hangzik, hogy az abortusz megóv a nélkülözéstől. Olyat viszont még sosem hallottam, hogy letétbe helyezem, amim van, megszülöm a gyerekemet, majd öngyilkos leszek, hogy szegény ne nyomorogjon. És olyat se nagyon, sajnos, hogy ha beledöglök is, de a gyerekemnek nem kell hiányt szenvednie semmiben.

Mára az abortusz annyira elérhető, mint egy foghúzás. Ma sokak szemében az az áldozat, aki védekezve, vagy anélkül, de akarata ellenére terhes lesz. Ma azt divat sajnálni, aki "rákényszerül" arra, hogy megölesse a gyerekét. Ma a magzat csak egy sejtcsomó, ahogyan vélekednek sokan. Ma a magzat az anyja testének része, akinek élete, vagy halála fölött az "anyának" van joga dönteni.

Ehhez képest a valóság az, hogy a magzat egy olyan jogfosztott emberi lény, aki tökéletesen vétlen még a fogantatásában is, akit a 12. élethétig fel lehet trancsírozni és le lehet fejezni az anyaméhben, akit, ha nem várják, lehet gyűlölni, akinek az élethez fűződő, elemi emberi joga sárba van tiporva, mert a "szülei" szexjogai messze fölülírják azt. És ma egy magzat az abortusz után veszélyes kórházi hulladék, aki az oltalmául szolgáló anyaméh helyett egy tartályban, majd hulladéktárolóban végzi, amíg el nem égetik, modern kori holokausztot füstölve a végtelen égbe ezáltal. És ma az az aljas ember, aki kiáll az ártatlanok mellett, és megkérdőjelezi azt a helyzetet, mely szerint az abortusz: emberi jog. És az a haladó, empatikus példaértékű felebarát, aki cinkosul szemet hunyva, az abortuszjogot saját magának is fenntartva érez együtt azokkal, akik életet vesznek el.

Hogy a kérdésedre konkrétan feleljek: soha, semmilyen körülmények között nem vetemednék arra, hogy a saját gyermekemet, aki vér a véremből aljas és önző módon, különös kegyetlenséggel ölessem meg pénzért a méhemben. Akkor inkább éjszakázom, nem eszem, nem alszom, de előteremtem mindazt, amire szüksége van. Ha minden kötél szakad, akkor átmeneti gondozásba adom, amíg talpra nem állok, de sem elvből, sem pedig lélekből nem lennék képes arra, hogy ártsak neki.

Szerintem erre nincs jó válasz. A testi-lelki nyomor egy szar dolog, de annál nem sok szarabb dolog van, ha valaki arra kényszerül, hogy szeretet nélkül nőjön fel. A halálról meg nem tudok nyilatkozni, halott még sosem voltam.

Nem tudom mit érzhet a magzat, és nem tudom, mit érezhet egy olyan anya, akiben az anyagi helyzete/környezete hozzáállása miatt fel kell merüljön az abortusz. De borzalmas lehet. Azt kívánom, bár ne kerülne soha senki ilyen helyzetbe.

Az lenne a jó, ha mindenki hozzájuthatna olyan fogmzásgátláshoz, ami hatékony, meg ha mindenki kapna megfelelő felvilágosítást ezekről a dolgokról. De sajnos sokan nem hogy megfelelőt, de semmilyet nem kapnak. Ez pedig így 2014-ben tragikus.