Hogyan tudnék jobban kijönni a nagyimmal?

Együtt lakom vele. Sajnos elég sok közöttünk az összezörrenés. Illetve általában ő sértődik meg rám.

Ma olyanon "vesztünk össze" hogy kérdezte, hogy mi legyen az ebéd, de Nekem meg semmi ötletem nem volt. Ő mondott néhány dolgot, de azokat nem akartam. Erre úgy megsértődött, hogy nem főztünk semmit. Azután már megmelegítettem a tegnapi húslevest, de ő nem eszik semmit, nem szól hozzám, csak sír.

Pedig tényleg csak ennyi volt, ezen sértődött meg. Amúgyis láttam rajta, hogy reggel nem érezte jól magát, ezért sem akartam hogy főzőcskézzen, süssön. Meg ezek mellett szeretnék egy kicsit fogyni is. Én elmondtam ezt Neki, meg azt is, hogy attól ő még ehet, de azt válaszolta, hogy ő sem éhes...

Tényleg, ezt a "nem szólok hozzád, nem eszem semmit" dolgot, már kezdem úgy érezni, mintha bűntudatot akarna csinálni. Mert mindig ez van ha valamit nem úgy csinálok ahogyan ő szeretné. De hát nehéz vele a generációs különbségek miatt. Ráadásul mind a ketten hasonló természetűek vagyunk...