Igaz szerelem, vagy megalkuvás?

Szemlélem a több éve házasságban élő párokat, és folyton az az érzésem támad, hogy az olyan kapcsolat, ahol a feleket mintha egymásnak teremtették volna, ritka, mint a fehér holló. Találkoztam már házaspárral, ahol a testtartásukon, a beszédükön, a mozdulataikon is érződött, hogy ők lélekben is társak, hasonlóan gondolkodnak, fontosak egymásnak, figyelik egymás rezdüléseit, bánataik, örömeik, gondjaik és céljaik közösek, és bármit megtennének a másikért. Az ilyen embereket boldognak és különösen szerencsésnek tartom, és meg vagyok győződve róla, hogy még a szerelemnél is jóval erősebb kötelék van közöttük.

Viszont nagyon sok esetben azt érzem, hogy a két ember mintha csak az ösztönök, kötelességek, társadalmi elvárások, szokások miatt lenne együtt. Évek, esetleg évtizedek óta házasok, de mintha hiányozna köztük valami. Nem kedvesek, sőt, olykor kimondottan durvák egymáshoz, sokat veszekednek, nincsenek közös programjaik, alig beszélnek egymással. Van gyerekük, közös ház, lakás, autó stb. Másoknak kritizálják a partnerüket, elmondják, hogy az illető milyen lusta, nem segít, fukar, nem lehet vele beszélgetni stb, mégsem jut eszükbe elválni, hiszen házasok, ezt az életet választották sok-sok évvel ezelőtt.

Magam is a párválasztás dilemmája előtt állok, és rengeteget töprengek a kapcsolatok lélektanán. Nagyon fontos számomra, hogy a leendő partneremmel kiegészítsük egymást, igazi szellemi-lelki társak legyünk, és átéljük mindazt, amit egy kapcsolat adni képes az embernek. Túl vagyok már több hosszabb kapcsolaton, és tudom hol a határ puszta szexuális vonzalom, rózsaszín köd, vakító lángolás és igaz emberi szeretet, ragaszkodás közt. Az érzelmi és értelmi szükségletek is fontosak, csakúgy, mint a fizikaiak. Elborzadok a gondolattól is, hogy egyszer esetleg egy számomra idegen emberrel kelljen leélnem az életem, akivel sem közös gondolataink, sem különösebb lelki kapcsolatunk nincsen, csupán úgy gondoltuk, hogy a másik átlagos, de nincsen jobb, és végül is egyszer csak meg kell nősülni valamikor...

Azok az emberek, akik átlagos, tartalom nélküli, színtelen házasságban élnek, vajon akartak-e többet, jobbat valaha, vagy egyszerűen nem is volt ez fontos számukra? Mennyire boldogok ők, ki tudnak-e teljesedni ebben a kapcsolatban? Szerintetek milyen gyakori a szerencsés házasság, és mennyi olyan van, ahol megalkuvások (és nem kompromisszumok, hiszen azok minden kapcsolat velejárói) sorozata tartja össze a feleket?

33/F