Ez tényleg normális reakció, ennyi belefér? A férjem lelépett a gyerekünk születése után, mert nem erre számított, hirtelen jött stb. Most visszajönne, és a család meg a barátok szerint nekem meg kéne bocsátanom és visszafogadnom.
Nekem egyetlen porcikám sem kívánja, hogy folytassuk, látni sem bírom.
De most elbizonytalanodtam, hogy mindenki velem ellentétes véleményen van.
Nem kell, nem kötelességed azonnal visszafogadni...olyanokra meg pláne ne hallgass, akik helyetted akarnak ebben dönteni...adjál időt magatoknak, ha akar, hagyd hogy "udvaroljon", de én nem engedném rögtön vissza...
ha később is úgy érzed, hogy nem szeretnél vele élni, akkor ne tedd...
Szerintem még ha véletlen terhesség is volt, ha eljutottatok a kapcsolatotokban odáig, hogy összeházasodtok röhejes kifogás az, hogy nem erre számított. Elkötelezte magát melletted, és egyszerűen gyáva volt.
Egy ilyen emberre nem lehet számítani, nem fogadnám vissza! Látogathatná a gyereket olyan gyakran, ahogy csak szeretné, de nekem nem kellene azután, hogy így cserben hagy az az ember, akiben a legjobban bíztam, akire számítottam, akire támaszkodhattam volna....nem, nincs a világon semmi, amiért ezután még szeretni tudnám :(
Kérdező!
A férjed mit szólt volna ahhoz, hogy te a szülés után 2,5 hónappal faképnél hagyod Őket?
Bízna benned, tudna még önzetlenül szeretni?
Nehéz lehet, hogy van a te véleményed, és van a mindenki véleménye. De teneked kell vele élned, és nem mindenki másnak.
Írtad, hogy a régi énjét még szereted, a mostanit nem. Szerintem teljesen érthető a helyzet, volt egy ember, akiben bíztál, akit szerettél, akivel családot terveztél, és te azt az embert akarod visszakapni. De azzal a húzásával, hogy elhagyott, borította ezt az idilli képet, már nem lehet többé ugyanaz az ember.
1. Én nem tudnék megbocsájtani neki, hogy egy olyan helyzetben hagyott egyedül, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a támogatására (mert első gyerekes anyukaként sem olyan egyszerű az élet).
2. Nem tudnék bízni benne, mert nem tudhatom, hogy hol és kivel szórakozott, amíg én a gyerekkel éjszakáztam.
3. Ha már az első nehézségnél faképnél hagyott, mi lesz később. Állandóan azon kell majd rettegni, mikor lép le, mert ő nem erre számított? Mégis mire számított? Egy gyerek sok nehézséggel, lemondással is jár.
Aki bevállalja, az vagy vállalja ezt az oldalt is, vagy ne akarjon gyereket. Az én szememben az ilyen ember nem férfi, nem tudnék rá férfiként tekinteni, aki pedig ezt várná el tőlem, az nem a barátom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!