Segítség, már nembirom! Elnézést, hogy egy kicsit hosszú, de rövidebben nemtudom leírni. Mit lehet tenni?

Vajon, nem a párod nem tetszik nekik?

Ha bedobnál egy olyat, hogy kolostorba vonulsz, nem akarsz soha férjhezmenni, mit szólnának?

Kicsit kegyetlen a hozzáállások, de tudod, miért teszik ezt?

Vallási, erkölcsi okai vannak?

sajnos a szülők itt rontják el.

engem is meg a húgomat is féltettek, a barátomat utálták.

most itt vagyunk mindketten harmincason, se gyerek se párkapcsolat.

de még mindig nem gondolják, hogy a féltés volt az oka.

Mindenki változik egy párkapcsolatban. Én is változtam, ők is változtak és te is. ez mégiscsak természetes.

Valahogy meg kellene értsék, hogy a számukra nemkívánatos változás természetes következménye azoknak a hatásoknak amik érnek: kapcsolatod ÉS a tiltásuk, irányításuk is.

Ha idegesség nélkül, szabadon nyilatkozhatnál, élhetnél, akkor azidegesség elmúlna, te sem lennél ideges stb.

Biztos, hogy a féltés az oka a tiltásnak. De a féltés is lehet veszélyes, mert nem tanulsz meg önállóan a saját lábadon állni. Ők sem lehetnek mindig melletted, hogy segítsenek, s akkor mit teszel, ha nehézség ér? Felkészületlen leszel és sebezhetőbb.

Te tudod, hogyan lehetne ezt lehető legnagyobb nyugalommal elmondani nekik. És kérd meg őket - ha csak így lehet -, hogy hagyjanak tanulni az életet. Ha mindentől elveszik a kedved, miben lelsz boldogságod. Őket boldogítja, hogy szomorúságot okoznak neked? Azt fogják mondni, hogy ettől óvnak, de később még baj is érhet, ha NEM LESZEL ELÉGGÉ FELKÉSZÜLT az önálló életre.

Ezt biztos, nagyon nehéz elmondani nekik, de meg kell tenned, hogy te is boldog legyél.

Sok sikert!

18 évesen tényleg nem könnyű rögtön elköltözni meg felnőtté válni.

ha beletelik egy kis időbe, ne magadat okold.

fogd föl lazán, amennyire lehet, örülj, hogy már jogilag felnőtt vagy, és tegyél érte minden nap, hogy állásod legyen.