A lányom úgy költözik külföldre, hogy semmi házimunkát nem tud elvégezni, szerintetek hogy segítsek neki?

Kicsit keson kezdtel el aggodni, ugy nagyjabol 15-16 eve kellett volna elkezdeni a hazimunkara szoktatast.

Majd megtanulja a maga karan ahelyett, hogy otthon tanulta volna meg.

Ide vezet a karos majomszeretet es elkenyeztetes, hogy egy 21 eves lany vajaskenyeret sem tud csinalni, szegyenszemre.

18 évesen költöztem egyetem miatt el otthonról. Lusta voltam, trehány, semmilyen házi munkát nem csináltam otthon, anyámék biztosak voltak benne, hogy belebukok.

Aztán az albérletben senki nem csinált helyettem semmit. Ha nem takarítottam, akkor megevett a kosz, ha nem vásároltam be, akkor nem volt otthon semmi, ha nem mostam, nem volt ruhám. Rájöttem, hogyan kell használni egy mosógépet (kb. 4 fehér felsőm bánta, ami rózsaszín lett, de ennyit más is össze tud mosni), beosztani a pénzt, milyen sűrűn érdemes takarítani, hogyan kell főzni.

A mai világban nem egy nagy ördöngösség a saját lábadra állni. Nem az van, mint évekkel ezelőtt, hogyha otthon nem tanultad meg, akkor nincs aki megtanítson, és nem lesz egy férfi sem, aki elvegyen és szégyenedre pártában maradz. Van internet, minden fent van. Én youtube-ról tanultam meg rántást készíteni, mert a recept alapján elképzelésem se volt, hogyan kell megcsinálni. Zár cserét is neten néztem meg, hogy egyáltalán mit kell csavarozni.

Ma már egy kiegyensúlyozott háztartást vezetek, jól főzök és nincs olyan házi munka, vagy ház körüli teendő, amit ne tudnék megcsinálni.

26N

Én is úgy költöztem el, hogy életemben nem mostam, főzni ritkán.

Mosásnál mai napig nem szedek szét semmit, különben 3 hétig gyűlnének a külön kupacok. Bedobok mindent egy mosókapszulával, öblítővel és kész.

A főzéshez gondolom van érzékem, mert eléggé jól megy, párom azt mondja, már van, amit finomabbra csinálok, mint az anyukája :)

Szóval nyugi, ha rákényszerül, meg fogja oldani.

Ugyanígy nulla tudással mentem el én is, ráadásul fiúként egyetemre albérletbe, eleinte egyedül laktam. Annyi, hogy én vasalni megtanultam otthon, de azt direkt kértem, hogy mutassa meg anyu, mert tudtam, hogy ha nem tanulom meg előre, akkor nem lesz tiszta ingem.

Aztán belejöttem mindenbe. Ha nagy kosz volt, kitakarítottam, és szépen rájöttem, hogy jobb heti összesen egy órát rászánni a dolgokra, mint havonta egyszerre 5-6-ot, mire mindent rendberakok :D Jobb minden este, vagy legalább minden másnap elmosogatni, mint hetente egyszer, de akkor aztán 1 órán keresztül, mert már nem volt tiszta edény.

Szakácskönyvet is elővettem magamtól, mert már nagyon untam, hogy csütörtök-pénteken mindig ketchupos rizst kellett ennem, ha elfogyott az otthoni kaja :D Aztán már volt, hogy nem is nagyon vittem otthonról kaját, mert olyanok voltak amiket annyira nem szerettem, és gondoltam inkább főzök magamnak.

Apránként, szépen lassan, sokszor a magam kárán tanulva képes lettem önállóan elfogadható szinten ellátni magamat. Lányodnak még könnyebb lesz, mert van aki segít neki.