A mostani fiatalok akik állitólag szeretik egymást miért beszélnek csunyán a párjukkal? Kis probléma és máris:ha nem tetszik ellehet menni, kusss, kabd-be, menj a francba, stb. Fél óra mulva megmár a nyálas bocsánat kérés. Tisztelet a kivételnek!

ugy latszik akkor meg sem eleg intelligensek...

ha szeretek valakit akkor azt tisztelem, becsülöm felnézek rá (ezt nem közhelyből mondom, tényleg) és ez még akkor is eszembe jut amikor veszekszem, vagy vitatkozom vele. ha szikrázik a szemem a dühtől akkor sem tudnám elküldeni mondjuk az anyukájába...mert egy tisztelem az édesanyját, kettő tisztelem a páromat annyira, hogy nem bántom meg ilyensmivel, három nem vagyok olyan primitív hogy ilyeneket mondjak annak, akivel összekötöttem az életemet...

egyszer volt, hogy elszakadt a cérna és mondott nekem valami bántót talán elküldött valamerre melegebb égtájra...na az utan 2 hétig nem beszéltem vele, majd megértettem vele, hogy nem vagyunk utolsó mocskos emberek, hogy ilyen primitivek legyunk FŐLEG egymással szembe...azóta nem fordult elő...

a körülöttem le vő párok meg tisztelik egymást és nem küldözgetik egymást ide oda...madarat tolláról???

2o-L

Szerintem ez régen is ugyanúgy előfordult,mint ma.Akkor is azt hajtogatták az idősebbek,hogy ezek a mai fiatalok,most is ezt teszik.Mindenkinek más a temperamentuma,vérmérséklete,és bizony,bárkinél előfordulhat olyan,hogy olyasmi szalad ki a száján,amit egyébként soha nem mondana,főleg nem a párjának.Sajnos itt is kettős a mérce,fogadni merek,hogy sok válaszolónak ha ilyesmi szaladna ki a száján,azt ráfogná arra,hogy egyébként ő kultúrember,csak hát az idegesség...Bezzeg ha más tenné ugyanezt,az utolsó,kulturálatlan,alpári alak.

Ez a madarat tolláról mondás sem mindig igaz.Unalmasak már az általánosítások,az álszenteskedés,és ez a ,,mai fiatalok" szöveg is.Mintha régen nem létezett volna vita közbeni káromkodás fogalma,mint olyan...

szerintem elsősorban nem az olyan esetekről beszélünk ahol előfordult hasonló egyszer kétszer, hanem azoknál akiknél ez rendszeres...

amúgy nem vagyunk egyformák egyik igy szeret a másik úgy...

a kérdés megfoglmazása meg már önmagában sem jó, mert igen általánosító...szerintem több kivétel van, mint hinnéd, kedves válaszoló, csak azokról ritkán hallani....

a kérdés úgy lenne helyes hogy Mennyire szereti apárját az aki állandóan primitiven veszekszik, káromkodik stb vele?

mindenkinek a maga baja, minden esetre amig saját szemünkben a gerendát nem látjuk kár keressük máséban a szálkát...és igazat adok annak is aki azt irta, hogy régebben is ugyanez volt...csak hajlamosak az emberek elfelejteni ezt amikor bölcsen visszatekintenek a multra...

ismét a 2o-L