Kérlek segí. Tsetek, helyes döntés ez?

Nem tudom hogy írjam nagyon ki vagyok idegileg.

Apám már hosszú évek óta (konkrétan amióta csak élek) minden nap ordít velem és régen naponta megvert elég durván.

Szerencsére kb. egy éve már nem ver meg csak néha borul el az agya, így nem mindennaposak ezek a dolgok.

Anyukám is ilyen csak kicsit visszafogottabban, de azért néha leállítja apámat, de egyébként azt mondja ő nem szól bele. Na mindegy.

Előbb volt megint egy veszekedés és szerintem valami rohamom volt. Volt már ilyen rengetegszer de előbb legalább 10 percig nem tudtam mozdulni. Elkezdett remegni a kezem lábam, nem kaptam levegőt. MIntha be lettem volna zárva a testembe, nem bírtam szólni se csak halkan nyűszögtem és hívtam anyumat. Magamnál voltam, az agyammal nem volt semmi csak nem tudtam mozogni. A kezem annyira remegett, hogy egy zsebkendőt sem tudtam megfogni. A bal kezem egyáltalán nem is mozdult abban a 10-15 percben, a jobb is csak lassan kicsit - később.

Nagyon rossz volt! A szívem rettenetesen fáj még most is. Alig kapok levegőt, amikor próbálok venni mintha mindig beleszúrnának egy kést a szívembe. Nincsenek ilyen problémáim csak ha apám nagyon idegesít.

Már vettem be nyugtatót, de nekem ez már nem használ szerintem...

Na mindegy, szóval azt szeretném kérdezni hogy szerintetek helyes lenne-e ha úgy döntenék mostantól nem érdekel az apám?

20 éve teszi ezt velem, már teljesen belebetegedtem. Nincs lehetőségem elköltözni, nincs hová mennem, ezt ne is írjátok légyszíves.

Már többször gondoltam erre, hogy nem érdekel többet nem bocsátok meg, de aztán valahogy mégis.

Olyan hülye vagyok, hogy mindig megsajnálom apámat. Nem vagyok vele olyan hű de kedves de normálisan viselkedem vele. Pl. ha holnap hazajön munkából ughyanúgy köszönök és nem szólok egy szót sem a mai napról. Ha pl. kér, hogy adjam oda az újságot vagy bármi odaadom, nem hisztizek.

Ő egyébként is mindig úgy csinál, mintha mi sem történt volna!

égen azt hittem csak az ital miatt ilyen, de már be kel látnom, hogy nem egyébként is ilyen ember :((

Szóval azt szeretném tőletek kérdezni, hogy szerintetek megoldás-e ha most elhatározom (már elhatároztam), hogy innentől nem bocsátok meg. Nem érdekel az apám, amint tudok el fogok innen menni és nem nézek vissza. Reaálisan belegondolva, ami nekem most nem megy... megöl engem! Teljesen kikészít!

Nem tudom, lehet erre okom, hogy mostantól elforduljak tőle végleg?

Másrészről folyton azt mondják az emberek, hogy nem szabad haragudni senkire, meg kell bocsátani az nekünk is jobb lesz stb-stb. De nem kapok levegőt!!! Annyira rosszul vagyok, félek, hogy nem fogom túlélni és sosem lesz saját életem!

Megtehetem én azt, hogy innentől nem tekintek erre az emberre apámként? Úgy értem nem érdekel hogy mi van vele, én nem fogok neki segíteni.

Már többször elhatároztam, hogy innentől másképp gondolok majd az egész helyzetre és más leszek. De mindig ezen tépelődtem, sosem tudtam eldönteni, hogy most ez részemről jogos dolog vagy pedig értelmetlen és ne tegyem.

Amikor itt is olvastam, hogy valaki írta, hogy verte őket az apja de aztán elköltözött és írja, hogy 10-20 éve nem tudja mi van az apjával és felőle megdögölhet hát én azt nem tudom megérteni. És én abszolút nem tartom olyan dolognak, amire büszke lehetne az illető. Én ilyennel nem kérkednék...

Most akkor mit tegyek? Kérlek mondjatok már valamit, hogy hogy próbáljam felfogni ezt az egészet.

(Pszichológusra már gondoltam, de nem segít, mert ezt sosem fogja megérteni mert ő nem így nőtt fel. Többet is próbáltam mindegyik csak magyarázott, de egyik se értette meg igazán mi történik. Nem voltam kisegítve...)