Normális ez így (gyász, gigahosszú)?

Mi a gigahosszúság pár hónapban???

A régi öregek tudták, hogy a gyász min. egy éve. Minden családi ünnepet, eseményt, évfordulót meg kell legalább egyszer élni az elvesztett nélkül ahhoz, hogy fel lehessen a hiányát dolgozni. Igen, ez így normális. A megkönnyebbülés is normális, semmi szégyenkeznivalód nincs rajta. Tisztességesen ápoltad, tisztességesen eltemetted, most próbáld meg az életedet élni nélküle. Keress valami olyan elfoglaltságot, ami leköti a gondolataidat.

Mindenki máshogy dolgozza fel ezt, szóval még akár normális is lehet - hisz kinek mi a normális. De azért vigyázz magadra! Ha nem vagy éhes, akkor is egyél, állítsd be az étkezéseidet, legyen bennük rendszer! Minden nap ugyanakkor étkezz és egy idő után beállhat. A szomorúság miatt lehet, hogy nincs étvágyad - ez normális, de akkor is egyél egy kicsit.

Az, hogy megkönnyebbültél, abszolút normális. A papám agyvérzést kapott, 6 évig volt fekvőbeteg. A nagyi a temetésen azért sírt, mert megkönnyebbült. 6 évig ápolta és tette tisztába a papát, aki már rég nem az az ember volt, meg hát ez már nem igazi élet... Szóval emiatt nem kell bűntudatot érezned!

A rendszerességbe beletartozhat a sportolás is, még ha nincs is kedved, indulj el sportolni, utána jobban leszel testileg, talán lelkileg is.

Az, hogy támadásnak érzed apukád és a tesód megmozdulását, lehet, hogy csak azért van, mert ilyenkor az ember nagyon érzékeny. Valljuk be, ha belegondolsz, 2 normális emberről van szó, akik tudják, hogy nem neked kell megmentened bárki életét is. Miért okolnának ezért téged? Ha meg okolnak - bár ennek kicsi az esélye - akkor az az ő gyászuk miatt lehet, ők is biztos nehezen dolgozzák fel ezt az egészet. Az is lehet, hogy azért támadóbbak picit, mert aggódnak érted a megváltozott életviteled miatt és nem tudják kezelni a helyzeted.

A sexről szerintem beszélj a pároddal, biztosan megérti. Mondd el neki, hogy lelkileg nem vagy a topon, még adjon egy kis időt, míg helyre rázódsz. Szerintem ezt minden normális ember megérti és tiszteletben tartja. Ne is görcsölj rajta, mert attól csak feszült leszel.. Ha meg tényleg megkívánod, lehet azt másként is, nem feltétlenül kell mindig ugyanúgy csinálni, ha érted, mire gondolok... Csapjatok bele a lecsóba... Tégy úgy, ahogy jól esik.

Barátaid vannak? Beszélgess velük!

Lehet, hogy közhelyesnek hangzik, de biztos Anyukád sem örülne, ha így látna.

Éld meg, add ki magadból, sírj, amikor sírhatnékod támad, nevess, amikor nevetni akarsz és lépj tovább! Persze ez nem 1-2 hónap, de akár lehet annyi is. Minden ember másként fogja ezt fel. Van, akinek évek után is rossz, van, aki pár hónap alatt feldolgozza. Ne foglalkozz az idővel! Fölösleges!

Csak kezd el a rendszerességet, az majd megadja a lendületet!

Remélem hamar rendbe jössz!

A gyász normális tartalma egytől másfél évig terjed, ez a minimum. 3-4 hónap az nem gigahosszú, hanem épp csak elkezdted a gyászt.

A tüneteid teljesen megfelelnek a gyász azon szakaásznak, amiben tartasz. Ám ha te úgy érzed, hogy ez számodra teher, akkor tessék egy pszichiátert (NEM laikusokból álló és laikusok által vezetett gyászcsoportot!) vagy klinikai szakpszichológust, esetleg egy jobb pszichológust keresni a gyászfeldolgozáshoz.