Szerintetek vannak olyan viselkedés minták, nőknél/férfiaknál ami alapján meg lehet állapítani hogy valaki hűséges típus e vagy hajlamos a megcsalásra?

pszichológiában tanítják

ha valakit meg akarsz ismerni, nézd meg a családi hátterét

Végső soron van, de ez a kérdés szerintem sokkal bonyolultabb ennél. Persze arra nézve, hogy a hajlam és a motiváció adott e, lehet következtetni, de, hogy egy adott ember egy adott helyzetben mit dönt, nem lehet száz százalékos következtetéseket levonni.

Alapvetően szerintem a monogám életforma nem igazán az emberi alaptermészethez igazodik. Monogámnak lenni ennél fogva nehéz dolog, mégis szerintem mindenki képes rá. A kérdés az, hogy valaki AKAR e hűséges lenni, vagy sem, hiszen az embert éppen az emeli ki az állati sorból, hogy képes felmérni tettei következményeit, és ezen okból kifolyólag képes tudatosan élni.

Lényeg a lényeg, hogy félrelépni bizonyos kor felett egy nem túlzottan jellemes dolog. Azért mondom, hogy bizonyos kor felett, mert egy éretlen tini még hoz elhamarkodott döntéseket a pillanat hevében, amelyek következményeit nem helyesen méri fel; ez a gyermeki természet velejárója. Ennek megfelelően szerintem a gyermeki természetből is kell kiindulnod, ha a kérdésedre választ akarsz kapni.

Alapjában véve szerintem önmagában olyan, hogy megcsalásra való hajlam, nincsen. A megcsalás egy kivetülése egy mélyebb problémának, ami azt okozza, hogy az ember meghozza ezt a döntését. Szerintem az alábbi jellemvonások tipikusan ilyenek:

Önzőség, egoizmus, a társsal szembeni empátia hiányossága. A kisgyermek alaptermészetének megfelelően önző és egoista, hiszen az alapvető túlélési ösztöne ezt diktálja. Egy gyerek mindent magának akar, tekintet nélkül másokra. Ha az alapvető empátia nem fejlődik ki egy emberben, akkor a pillanatnyi élvezetét lazán a partner lelkiállapota fölé fogja helyezni. Ez a típus azért lép félre, mert egész egyszerűen leszarja, hogy a párjával mi lesz, neki a saját élvezete a fontos. Nyilván ez így baromi szélsőséges eset, az emberek többségénél ez nem ennyire drámai azért, de mégiscsak erről van szó.

Tudattalan, ösztönös életvitel. A kisgyerek alapvetően nem tervez, mindent ösztönösen tesz. Mindig a legnagyobb és legszebb gyümölcsöt akarja, aztán, ha beleharap, eldobja, mert a másik már szebb, hiszen abba még nem harapott bele senki. Aki nem rendelkezik elég önismerettel, az nem képes önmagát kontrollálni sem, ezért ezeket az embereket igazából a saját ösztöneik manipulálják. A fiatal csajok félrelépései - tapasztalatom szerint - szinte mind ilyenek: nem szándékos önzőség, egyszerűen nem is értik, mi történik velük, csak belesodródnak, mert nem értik a saját érzelmeiket.

A felelősségvállalás, a felelősségre vonás alól történő kibújás. Voltaképpen ez csak egy indirekt jelzés, hiszen nem konkrétan a csalási hajlamot jelzi, hanem a kiskapuk keresésére való hajlamot. Az ember döntéseinek egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a következményektől való félelem, márpedig ha egy ember inkább keres kiskaput, vagy magyarázatot, mintsem a döntéseit megfelelően hozná, az azt jelenti, hogy ő szépen bontogatja ezt a morális gátat magában. Ennek is van ezer meg egy változata: van, aki azt vallja, hogy "amiről nem tudunk, az nem fáj", azaz csak az a baj, amiről tudunk is. Van, aki megmagyarázza magának, hogy amit tesz, jogos, és ő az áldozat (nem volt szex egy jó ideje, nem törődik velem a pasim stb), ezzel tehermentesítve a lelkiismeretét.

A fentiek nem különálló csoportok, hanem általában többé-kevésbé együtt jelentkező motivációs tényezők egy embernél. Ezen kívül ahogy mondtam is, ezek nem magára a megcsalásra irányulnak, ezek az élet számtalan más területein is kiütköznek, viszont épp ezért utalnak az adott ember jellemére. Ettől még ezek nem fogják azt megmondani neked, hogy az illető meg fog e csalni! Ugyanis azzal egyet tudok érteni, hogy a párkapcsolat és a hűség érdem, nem jog! Láttam én már olyan kicsapongó embert megtérni egy nő mellett, mert AZT a nőt nem csalta volna meg sohasem.

Na most ne kezdje el senki sem kiforgatni, amit mondtam: egyetlen szóval sem mondtam, hogy a szenvedő fél lenne a hibás a félrelépésért. Mindössze azt mondom, hogy a hűtlen férfiaktól félő nők sokkal jobban járnának, ha arra törekednének, hogy olyan nők legyenek, akit egy férfi nem is akar bántani. Csomószor az ilyen félrelépésekkor jellemző, hogy ahol a jellemtelen pasi félrelép, ott a jellemes szakított volna. Ez nyilván erős megfogalmazás, ami nem teljesen fedi a valóságot, de van azért benne valami.

Lényeg a lényeg, egy ember akkor lesz hűséges és kitartó a párkapcsolatában, ha a párját olyan embernek látja, aki mellől nem vágyik máshová, de legalábbis nem tudná bántani. Ez nem hajlam, hanem motiváció kérdése. Épp ezért a boldog párkapcsolat szempontjából érdemes afelől közelíteni a dolgot, hogy hogyan lehet azt a férfit/nőt úgy megfogni, hogy ne vágyjon máshová, nem pedig úgy, hogy ki az, akinek az adott szó szent, és a kötelességtudata meggátolja, ha jó neki, ha nem. Persze, vannak pasik is, csajok is, akik még akkor is félredugnak, ha maga az isten a párjuk, de ez más kérdés. Általában az ilyen emberekre a fenti okok valamelyike (de inkább mindegyike) olyan erősen jellemző, hogy azt észre kell tudni venni.