Hétvégén volt az esküvőm egy kis szomorúsággal vegyülve. Ti h reagálnátok rá?

Én meg sem hívtam volna őket. Olyanoknak semmi keresnivalójuk az esküvőnkön, akik ellenünk vannak.

Ja, és hogy nem csak s***et csinálok a számból: a héten házasodom, és NEM lesznek ott a saját szüleim. Nekik ugyan nem konkrétan a párommal van kifogásuk, hanem alapból az életvitelünkkel (= mert külön merünk élni, nem egy fedél alatt velük), de amiket megkaptam, azok után egyikük képét sem akarnám ott látni.

Nem is értem, miért hagytad, hogy megjelenjenek.

én úgy reagálnék rá, hogy ahelyett, hogy az eseményről beszélgetnék a férjemmel, inkább gyakorizok...

Ne haragudj, de végtelenül elkeserítőnek találom, hogy az esküvőd másnapján itt lógsz. Azért sok boldogságot :)

Abszolut osztom az elso velemenyet.

1. Jo lesz a hazassag, akkor megbekelnek idovel

2. Nem lesz jo a hazassag, akkor viszont mindennap hallgatod, hogy ok bezzeg megmondtak.

Én úgy reagálnék erre, hogy a szüleim egyik meg azt, amit főztek, és pedig boldog leszek, nélkülük is.

Ideje volna felnőnöd. Vagy boldog akarsz lenni, vagy a szüleid örök kislánya maradsz. Ha nem vagy hajlandó felnőni, akkor előbb-utóbb magad teszel arról, hogy pokol legyen a házasságod és a szüleid "mert mi megmondtuk előre" szöveggel zsarolhassanak téged.

Ha viszont képes vagy felnőni, leválni a szüleidről és szeretni a férjedet, akkor nem számít, hogy a szüleid mennyire aljasok és miért. Szomorú, hogy ilyen szülők, de ezen egy idő után át kell tudni lépni.