Pénzt gyűjteni, vagy együtt élni a fontosabb ilyen helyzetben?

2 és fél éve vagyok együtt a párommal, ugyanabban a városban élünk, de külön. Ő szülőknél, és lakótárssal lakom (bérlem a lakást). 27-28 évesek vagyunk. Szinte minden nap találkozunk, együtt is alszunk nálam, vagy nála, de a munka és az egyéb teendőink miatt az esti 1-2 óránál nem tudunk többet együtt lenni hétköznapokon. Anyagilag a családunk nem tud támogatni minket.

Mivel én lakást bérlek, alig van egy kis félre tett pénzem. A párom otthon csak jelképes összeget ad haza, így tud félre tenni, mert saját lakást szeretne. Én már szeretnék együtt élni vele, ő anyagi okokból még nem.

Nem is tudom, ebben a helyzetben melyikőnknek van igaza.

Még nem elég a félre tett pénze egy kisebb saját lakásra, talán még a lakás árának a felére sem. Én nem tudnék pénzzel beszállni a lakás megvételébe, mert nekem alig van. Ha albérletbe költöznénk össze, valóban nagyon kevés pénzünk maradna, kettőnknek együtt véve is. Ám ha még gyűjtögetni akar, otthon kell maradnia még 2-3 évig is, és akkor is kellene hitel a lakás megvételéhez.

Szeretjük egymást, szeretek vele lenni, de lassan úgy érzem, összeköltözés nélkül ennyi idősen, ennyi idő után nincs értelme ennek a kapcsolatnak. Olyan, mintha szinte egy középiskolai szintű dolog lenne.

Most akkor kinek van igaza, mit lehetne tenni?