Hihetetlen, hogy hová fajult a világ! Mit gondoltok?

Valamiért rendkívül divatos felfogás, hogy elkorcsosult a világ, amit csak azért nem értek, mert éppen arról van szó, hogy ezek a problémák megkapták a nekik kijáró figyelmet. Attól, hogy eddig nem hallottál róla, ezek a problémák már korábban is léteztek, csak a kutya sem foglalkozott vele.

Uralkodó szülők? Na ez pl pontosan a régi idők hagyománya, amikor a gyerek még magázta a szülőt, és a szülői tisztelet alanyi jogon járt, apa egyúttal szinte isteni lény volt. Amikor egy ember előtt jószerivel egyetlen pályamodell áll, és a sikeresség egyetlen értékmérője az, hogy ez a gyerek ezen az úton meddig jut el, akkor látszólag helyes nevelés kőkeményen erre kényszeríteni, majd büszkén visszanézni, mennyit ért el. Manapság már rengeteg pályamodell adott, ami személyiségtől függően választható, és a sikeresség mellett komoly szempont az is, hogy az ember szeresse, amit csinál. Ezen a ponton el is hasal a kőkemény, katonás nevelés, mert lehet, hogy a gyerek végül orvos lesz, de ha nem alkalmas rá, akkor azzal mindenki veszít.

Hasonlóan ide jön a gyerekükkel veszekedő szülő esete is, bár százszor komplexebb dolog. Pár generációval ezelőtt a szülő szava szent volt és sérthetetlen, mostanra már nem az - és ez szerintem marhára nem baj. Nagymamám szegény egyetlen egyszer vágott vissza az édesanyjának, még hetvenéves korában is könnyfátyolos szemmel gyónta meg nekünk, mert ez kívül állt az akkori értékrenden, szinte bűn volt. Nem azért, mert mondjuk ne lett volna igaza, de ez tiszteletlenség volt, amit akkor bánt meg igazán, amikor a dédi már nem élt. Ilyen felállással nyilván nem veszekszik senki a gyerekével.

Egymást nem tisztelő házastársak? Igen, valóban. Szerintem azonban ez megint az elavult, beszűkült gondolkodás folyománya. A régi időkben mi is volt egy jó férj értékmérője? Nem iszik, nem veri és nem csalja az asszonyt, valamint nem lusta dolgozni. Egy jó asszonyé? Nem felesel, végzi a házimunkát, neveli a gyereket, nem lusta. Na most ez egy remek gazdasági társszerződés, de hol is a szerelem és a csodálat?

Amikor úgy nősz fel, hogy a házasság egy társadalmi értékmérő, akkor igyekszel időben megházasodni, hogy sikeres ember legyél, találni egy jó férjet/asszonyt, csak abba nem gondolsz bele, hogy ez innentől azért nem megy majd magától. Tanultunk valamit a szüleinktől arra nézve, hogy hogyan őrizzük meg a szenvedélyt, a vonzalmat, hogyan vívjuk ki a tiszteletet, hogyan feleljünk meg a párunknak? Nem, csak dolgozzunk, oszt jó lesz! Csakhogy egy modern házasságban már szempont az is, hogy az embernek igénye a szenvedély, a jó szex és az, hogy a párodra csodálattal tekints még évek múlva is. Éppen csak az nincs meg, hogy ezért tenni kellene mindkét félnek, és még ha fel is fogják, akkor sem tudják, hogy MIT kellene tenniük, mert a hagyományos forma alapján semmit. Így aztán persze a láng kihűl, jönnek a konfliktusok, azt pedig már tudják, hogy egy jó házasság nem ilyen. Erre mit csinálnak? Elkezdik egymást okolni, majd szép lassan a konfliktust odáig mélyíteni, ahol már inkább gyűlöletről beszélünk.

Önbizalomhiányos tinik, igen. Örök probléma, de csak azért napjaink problémája, mert régen a "ki nem szarja le, ne vinnyogjál, hanem csináld" felfogás uralkodott. Amúgy ebben van is valami: nem panaszkodni kell, hanem csinálni, csakhogy épp ez az: mitől legyen önbizalma valakinek, akit arra nevelnek, hogy ne csináljon semmit, majd anya/apa tudja, miközben anya és apa gondolkodása már egy elmúlt rendszer terméke? Nem engedik a szülők sehová a gyereket? Lásd fentebb: a szülőnek még megvan az elképzelése arról, hogyan kell élnie egy embernek, és arra kényszeríti a gyereket. Márpedig a szülő korában még hová is jártak el 16-18 évesen egyedül? Bizony, sehová!

És valóban lehetne a végtelenségig sorolni az abszurdabbnál abszurdabb helyzeteket, de mindig ugyanoda fogunk kilyukadni: nem a világ korcsosult el, hanem a világ VÁLTOZIK, csak nekünk túl gyorsan. A szüleink egy abszolút másmilyen világban nőttek fel, és nem is értik a mi világunkat, ráadásul kísérletet sem tesznek rá. A gyerekek mit látnak? Amit a szülők papolnak, az szöges ellentétben áll a tapasztalataikkal, de a szülők meg sem hallgatják őket, csak mondják a magukét, eközben a gyerek is két világ között őrlődik, mert az otthonról hozott értékrend keveredik a világi tapasztalattal.

Ha valaki képes elfogadni, hogy nem a pokol készül a földre szállni, hanem egyszerűen természetes változások mennek végbe, amihez egyszerűen adaptálódni kell, akkor nagyon könnyen lehetne a rendszerrel békében élni, mert ezeknek a változásoknak OKA van. Ha viszont valaki nem érti meg ezeket az okokat, nem képes fejlődni, akkor csak egyre frusztráltabb lesz, amit kivetít a családjára, mint közvetlen környezetére.

Momentán itt tartunk: gazdasági válság, hirtelen megváltozott gazdasági, kulturális és érzelmi elvárások, és az emiatt szenvedő emberek, akik a saját korlátaik közül nem képesek kiemelkedni, ezért csak annyit fognak fel, hogy minden rossz, rossz, rossz. Pedig pont, hogy jobb, csak SOKKAL bonyolultabb, ezért fel kell nőni hozzá.

A gond az, hogy ha az ember ezt nem fogja fel, akkor akaratlanul is ezt a felfogást adja tovább a gyerekeinek is, ezáltal ez sokkal lassabban kopik ki. Egy elcseszett családi élet elcseszett családi életre tanít. Szerintem mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, amikor a szülei leggyűlöltebb viselkedési sajátosságait egyszer csak felfedezi saját magán. Ez van, amikor a dolgok miértjeibe nem gondol bele valaki, csak öntudatlanul él, ezáltal manipulálható lesz, emiatt pedig mindig is alárendelt és frusztrált, a fejlődés pedig kizárva. Hát szerintem ezért ilyenek a családok, ezért "korcsosult" el a világ.

Ellenben szerintem ez 20, 30, vagy épp 50 év múlva már nem ilyen lesz, mert pár generáció alatt feldolgozásra kerül az a rengeteg újdonság, ami most tömbösítve érte a rendszerváltás generációit. Elég nagy butaság lenne a történelem két pontjából grafikont húzva azt állítani, hogy mivel 20 éve jobban éreztem magam mint most, ezért a világ rohamosan omlana össze. Nem, csak kicsit mélyponton vagyunk. Bár szerintem már lassacskán, talán-talán, mintha egy kicsit már felfelé mozdulnánk, azért még hosszú az út afelé, hogy több évszázad, vagy évezred hibáit egy csapásra kijavítsuk.

Nincs új a nap a alatt. Azaz minden mai probléma létezett régebben is. A világ nem elkorcsosul, csak átalakul, de úgy, hogy a problémái is megmaradnak.

Perverz apuci nem a mai világ szüleménye, és az anyukák sem mostanában kezdtek el betegesen ragaszkodni fiacskájukhoz. Etc.

A kérdező olvasott már regényt? Most tényleg, nem úgy értem, hogy buta vagy, mert ezt nem tudhatjuk. De szeretsz olvasni? Olvastál valaha bármilyen regényt? Akár sci-fi, akár életrajzi, akár családi, akármilyet? Mindben van családi konfliktus, hiszen emberek élnek együtt, akiknek csiszolódniuk kell.:)

Vagy, ha nem szeretsz olvasni, akkor láttál már mondjuk 20-as években készült filmeket?:) Azokban is ez áll a központban.

És a családoddal ugyanolyan konfliktusod lehet, mint a barátaiddal, szerelmeddel. De ez nem baj, ez jó!:)

Olvasott a kérdező, vagy sem, azért elmondható, hogy egy regényt nem feltétlenül arról írnak meg, ami minden háznál megtörténik, hanem inkább érdekesebb esetekről. Pl nem minden háznál esik meg, hogy két család véres háborúba keveredik, a gyerekek meg egymásba szeretnek :D.

A csalóka az, hogy régebbről inkább egy regényben olvastál erről, most meg mindenhonnan ez a téma folyik. Ezt szokás tévesen úgy értelmezni, mintha most több lenne, pedig valójában inkább több figyelmet kap.

Ez pont olyan, mint a meleg téma: csomó ember jön azzal, hogy "miért van ennyi b**i?", mikor egy szemmel sem lett több, csak éppen a téma kap kiemelt figyelmet, ezért többször hallasz róla. Teljesen megdöbbentő, de sokan komolyan azt gondolják, hogy mivel a média hatására többet hallanak egy témáról, ezért a média szaporítja a problémát.

"Mi vezethetett ide szerintetek?"

Ha én vagy más ezt neked leírnánk, nem kellene többet könyvtárba járnod. :) Rettenetesen sok szála, ága boga, oka, miértje van annak, amit kérdeztél. Nemcsak köteteket, hanem egész könyvtárak megtöltene a miért-ek kifejtése.

Annyit javíts magadon és a környezeteden, amit tőled telik. Ez a maximum, amit egy ember tehet.

Azt szokták mondani, hogy minden jóval kiszorítasz egy kis rosszat. Az egész világot úgysem változtathatod meg - sem te, sem én, sem más egyedül, csak együtt.

Előttem jól mondták, BÁRMILYEN regényben megvan ez. Érdekes sztori, hogy két család gyűlölködik, ölik egymást, a két gyerek meg egymásba szeret. Ha jobban megnézzük mi van benne? A szülők hozzá akarják adni Júliát egy szinte apja korabeli férfinak, Júlia ezt nem akarja. Érdekel bárkit? Nem. = leszarom szülők, irányítják a gyereket.

Júlia csak hozzámegy Rómeóhoz = fellázad a szülei ellen.

És lehetne sorolni napestig. Csak kicsit nyitott szemmel kell járni.

Ezt a "most mennyire rossz, régen meg mennyire jó volt" dolgot el kellene felejteni. Nem hiszem, hogy régen jobb lett volna, sőt.

Most figyelmet kapnak olyan dolgok, mint családon belüli erőszak, gyermek molesztálása, régen aki ezt elszenvedte, annak kuss volt a neve, szégyen volt, ki sem derült. Most egy nő, ha veri a férje elválhat, és az a veszély sem fenyegeti, hogy a környezete kiközösíti, elfordul tőle.

Bár írtad, hogy nem érdekes a magyar irodalom (erről inkább nem írok véleményt), de ott van egyből egy 4. osztályban tanult, teljesen alap ballada, a Kádár Kata, ahol a rangon aluli menyjelöltet az undok anyósjelölt hidegre teszi. Vagy egyszer olvastam egy nem tudom milyen történetet, ahol az anyós konkrétan felgyújtotta a menyét. Sok undok, rosszindulatú anyósról hallottam manapság, de egyről sem, aki felgyújtotta volna a fia szerelmét.

Ma már nem ciki segítséget kérni, akár szakembertől is. És tényleg ne abból vonj le következtetést, ami itt, gyk-n folyik, mert a boldog, elégedett emberek a legritkább esetben írnak ki kérdést arról, hogy ők milyen boldogok és elégedettek.

Kedves Kérdező!

Tetszik, hogy gondolkodsz és kérdezel. Én is azt gondolom, hogy a család a legkellemesebb hely kellene, hogy legyen minden ember számára. Mi 5-en vagyunk testvérek, szüleim egymástól függetlenül a válást tervezték, mikor kisebbik bátyám már megszületett. Akkor ismertek meg egy igazán békés, igazi szeretetben élő családot, és általuk IGAZÁN megismerték Isten Szavát a Bibliát, alkalmazták a tanácsait és NEM VÁLTAK EL, SŐT, születtünk még 3-an lányok. Tavaly ünnepeltük Anyáék 50. házassági évfordulóját :)

Nagyon röviden írtam most az életünk egy fő vonaláról, persze, szívesen találkoznék is Veled, hogy részletesen beszélhessünk, és akár a világméretű szervezetünknek egy részét megismerhesd, hisz szüleim példája egyáltalán nem egyedi. A Biblia tanácsainak az alkalmazása teljes mértékben beválik a mindennapokban! NEM VALLÁSOS KÖNYV, HANEM A MODERN EMBER KÖNYVE!!! NEM SZERTARTÁSOKRÓL, ÁJTATOSKODÁSRÓL, HANEM ARRÓL SZÓL HOGYAN ÉLJÜNK BOLDOGAN!!! NEM ARRÓL SZÓL MIT SZABAD ÉS MIT NEM, HANEM MEGTANÍT GONDOLKODNI: MIÉRT TEGYÜNK MÁSKÉPP DOLGOKAT, AMINEK AZ EREDMÉNYE A VALÓDI BOLDOGSÁG.

Nagyon szuper pl. ahogy feltárja a Biblia miért ilyen a világ! Igenis sokat változott. Ahogy írják is a válaszolók, hogy mindig is voltak családi problémák, ez igaz, de soha nem volt ennyire óriási egymás felé a közönyösség és az időhiány családon belül főleg. És soha nem volt ennyi negatív tulajdonságot felmutató ember, akik önuralom nélküliek, türelmetlenek, vadak stb.

A Biblia arról ír, hogy a gonoszság utolsó napjait éli, Isten közbelép az emberi ügyekbe (ahogy tette is már a történelem folyamán) és véget vet a gonoszságnak és a szenvedésnek. Erre nagyon sok bizonyíték van! Még több infó miatt kérlek nézd meg a www.jw.org weboldalt.

A világ változásának természetesen több oka van:

- általában a vezetők nem tartják fontosnak, hogy az oktatási rendszer részeként igazi értékeket tanítsanak a gyerkőcöknek

- a legtöbb ember nem igényes a valódi értékekre, inkább irigy, önző (ha pl. kérdése van az életével kapcsolatban, inkább összehasonlítja a saját életét másokéval, és megnyugszik, hogy azért az övé még mindig jobb)

- mivel nem Isten szeretetteljes vezetése alatt, hanem Sátán az Ördög vezetése alatt él az emberiség (amit maga az ember választ azzal is pl. hogy fütyül a Teremtő tanácsaira), ezért olyan társadalomban élünk, melyben ez a gonosz személy arra ösztönzi pl. a filmipart is, hogy már a legkisebb gyermekeket elérve a filmeken keresztül is agressziót, önzést tanuljanak ... a reklámipar ugyanez: az emberek vágyaira hat (szükségtelen a legújabb termék, amiből jól működő van otthon, de a vágyak hajtják az embereket ...) stb.

Ha vannak kérdéseink, az nagyon jó, mert vannak válaszok is! A válaszok emberközeliek, kézzel foghatóak, egyszerűek és logikusak: EZEK A VÁLASZOK TEREMTŐNK VÁLASZAI A KÉRDÉSEINKRE, mely válaszokat előre leíratta a Szavában, ezenkívül a természetben is láttat velünk sok-sok bizonyítékot (pl. a személyiségével, létezésével kapcsolatban).

Kellemes kutatást kívánok Neked és minden jót!

Hát kedves előző, egyet is értek, meg nem is. Az egy nagyon szép dolog, amikor valaki magáévá tesz egy eszmét, egy gondolatot, és azt követve jobb és boldogabb ember lesz. Ha ez az eszme éppen a Bibliában lefektetett értékrend, akkor legyen az, szerintem ez teljesen rendben van. Alapvetően a Biblia által közvetített értékek és bölcsességek is abszolút helyén vannak, nekem ezzel sincs semmi problémám.

Ellenben ezt a vallásos térítést, és a világ "jó a gonosz ellen" típusú megértését valahol inkább tartom károsnak. Ez egy gyermeki gondolkozás, ami arra sarkall, hogy a világ működését leegyszerűsítsük arra a szintre, ahol minden rossz dolog a Sátán keze műve nyomán történik, a boldogság kulcsa pedig ennek ellentmondani. Szerintem ez nem ilyen egyszerű.

Mármint abban nagyon is igazad van, hogy a kérdező által említett emberek számára a Biblia tanai nagyon is javulást hozhatnának az életükbe, de szerintem ez csak tüneti kezelés. Ez ugyanis visszarepít arra a pontra, ahol indul a probléma: ezek az emberek tudattalanul léteznek, nem képesek megismerni önmagukat, egyszerűen rá vannak szorulva, hogy valaki megmondja, hogyan éljenek. Ezt a vágyukat a Biblia kétségkívül kielégítené, csakhogy akkor ugyanilyen segg ostobák maradnak.

Márpedig szerintem éppen ott lenne a megoldás, hogy az embert már gyerekkorában megtanítsák önállóan dönteni, úgy értékeket, új gondolatokat befogadni és elsajátítani, a dolgok miértjén elgondolkodni. Ha azt mondjuk a Biblia a numero uno, akkor meg maradnak ugyanolyan birkák, akik pásztor nélkül elkanászodnak. Az én filozófiám éppen az lenne, hogy a cél az, hogy ezek az emberek a Biblia, vagy akármi más nélkül is tudjanak boldogan élni.

A világban történő rossz tanítások nem a Sátán műve, hanem bizony, ugyanolyan embereké, mint te vagy. Az a sok szenny a médiából pontosan azért áramlik, mert az emberi természetnek ez bejön. Ha minden ember csakis a színtiszta kultúrárt rajongana, akkor a tévében csakis ez menne. Ez a sok szar nem a gonosz műve, hanem egy szép nagy TÜKÖR arra, hogy milyenek is az emberek. Mert ez a sok gané bizony az embereknek készül, mert igényük van rá.

Igazság szerint nem is annyira neked írom ezt le, inkább csak mert kikívánkozott. Valójában már megtanultam, hogy vallásos emberekkel felesleges vitázni, mert a hit nem az ész érvekről szól - ne vedd sértésnek, nem annak szánom. Ellenben azt már sokkal unszimpatikusabbnak tartom, hogy a helyes családi értékekre hivatkozva téríteni akarsz, ahogyan az általad pártolt egyház hívei szokták. Éppen két hívő társad surrant be tegnap a lépcsőházba mögöttem, hogy az igéjüket kéretlenül terjesszék, és egyesével mindenkit kicsengessenek, és könyveket áruljanak, valamint az általad propagandázott weboldalt reklámozzák.

Gyakorlatilag amikor vallási térítésbe bújtatva próbálnak egy üzletbe bevonni és terméket eladni nekem, mindezt a magánéletembe sunyin osonva befurakodva, ráadásul az ellenérvek elől elzárkózva és azonnal továbbállva, szerintem elég demagóg dolog. De hát ez az én véleményem...