Lassan kezdek beleőrülni ebbe az állandó itthonlétbe. Mit tehetnék?

Butaság, hogy egyedül nem mész.

Én külföldre is elmegyek egyedül, mert nem fogom csak azért kihagyni a lehetőségeket, mert épp senki sem jön velem. Nem vagyok hajlandó másoktól függni ilyen téren (sem).

Amúgy meg, ha elindulsz, ott helyben úgyis találsz társaságot, ha akarsz.

Én megértem a kérdezőt, ugyanilyen családba nőttem fel, kb. nekem sem volt sehova kivel mennem. Állandóan otthon ültem egyedül, mert vannak helyek ahová "ciki" egyedül menni. Én kisvárosban lakom, nincs is normális szórakozási lehetőség, nekem is az itthon ülés maradt... kihasználom az időt, tanulásra, olvasásra, tornázok...de unalmas... barátaim persze vannak, de szintúgy dolgoznak :)

Szüleimmel meg semmit nem lehetett soha kezdeni...ha a városba nagy esmény volt, hát nekik akkor nincs kedvük menni...ők elvannak maguknak úgy egy hétvégén h alszanak vagy neteznek vagy tvznek... én ebbe nőttem fel, emiatt (is) mostanra szorongós lettem és pánikbeteg...

Kérdező, nem tudok neked értelmes tanácsot adni... tedd amit én: olvass, tanulj, esetleg járj könyvtárba (oda egyedül is lehet menni)...

Nálam is ugyanez. :D Ha van kutyátok akkor keress/szervezz facebookos csoportot a helyieknek és mehetnének a közös sétáltatásra. A közös pont már meg van. :D Vagy ajánlom a www.geocaching.hu-t, nézz szét tényleg érdekes. Mi is kerestünk már a környékünkön és jó kis túra volt.

Utoljára, meg gondolkodj el azon hogy mik voltak azok a dolgok amikre iskolaidőben azt mondtad hogy "áh majd ha több időm lesz...", na ezeket most kell valóra váltani! :D