Te mit tennél ilyenkor? 62 éves nagymamaként besegítenél a 0-15 éves unokák (5 unoka van) mindennapjaiba, vagy ápolnád az állandó felügyeletre szoruló (etetni, itatni, mosdatni, pelenkázni kell őt), idős, beteg, ágyban fekvő édesanyádat?

Hát szerintem ez egyértelmű. Gondolom az unokáknak vannak szüleik. Anyukának meg láthatóan sokkal több segítségre van szüksége.

23/N

Ez így túl kevés információ.

Amennyiben a szülök nem tudják másként megoldani a gyerekek ellátását, akkor természetesen besegítnék, és az idös édesanyát is részben ellátnám, de hozzá kérnék segítséget is. (Ugyanis ha ennyire beteg, akkor ajánlott szakebmerrel gondoztatni, mert ha nem megfelelö módon látják el, akkor többet ártanak neki, mint amennyire használ.)

Adott esetben a két dolgot kombinálná, ahol az idös néni van, oda vinném a gyerekeket is és akkor sokkal kevesebb idöt venne igénybe.

De mint írtam, a pontos háttér ismerete nélkül nehéz konkrétan válaszolni.

Szerintem ez nagyon nehéz kérdés. Egyrészt igen, ott vannak a szülők a gyerekeknek, így nézve nagyon egyszerű. DE! A nagymama még nagyon fiatal 62 évesen ahhoz, hogy egész nap a magatehetetlen anyukájával kelljen összezárva élnie, ebbe szabályosan bele lehet betegedni (családban volt már rá példa).

Ha az édesanyját mosdatni, pelenkázni kell, akkor valószínűleg emelgetni is, ami egy asszonynak nehéz feladat, nagyon megterhelő. Arról nem beszélve, hogy kimarad az unokák életéből, ami nem csak arról szól, hogy a saját gyerekeinek segítene, hanem nagymamaként egy élmény, amit utólag nem lehet pótolni.

A fenti esetben szerintem az lenne a legjobb megoldás, ha a dédmamának keresnének egy olyan otthont, ahol jó szívvel ápolják, a nagyi egész nap mellette lehet akár, de nincs hozzáláncolva, lehet mellette programja, magánélete, részt vehet az unokák életében is, ami mind a nagyinak, mind az unokának fontos.

"Fő állásban" az édesanyámmal foglalkoznék, hiszen neki a mi esetünkben nem lenne kire számítania rajtam kívül. Megbeszélés szerint, ha ő is úgy látja jobbnak, akkor szereznénk mellé egy ápolót, vagy keresnénk egy jó otthont, ahol megteremtik neki az élethez szükséges feltételeket, emellett pedig mindennap meglátogatnám és nagyon sokat beszélgetnék, törődnék vele. Nagyon nehéz helyzet ez, de ha anyukám már ilyen állapotban lenne, akkor ha nem is én ápolnám, igyekeznék minél többet vele lenni, hiszen sosem tudni mikor jár le az ideje sajnos.

Az unokák életéből sem maradnék ki, de természetesen nekik ott vannak a szüleik, akik képesek megadni nekik mindent, ami szükséges az életükhöz. Én csak nagymamaként lennék a képben, aki szereti, elkényezteti őket és olykor megfőzi a kedvencüket, vagy vigyáz rájuk, ha a szülők nem érnek rá.

A leírtak alapján anyukádnak nagyobb szüksége van a gondoskodásra, de tényleg nem mindegy, hogy milyenek a körülmények, kevés az infó.

Magam a helyedben mindkettővel foglalkoznék, még ha a nagyobb gyerekeket hívnám a dédihez akkor is. Különben megszakadna a szívem.

Viszont már most kamaszos szülőként megfogadtattam a gyerekeimmel, hogy ha olyan állapotba jutnék, hogy nem ismerem meg őket, vagy annál csak alig több, akkor igenis tegyenek itézetbe, mert nem akarom, hogy olyan szinten túlvállalják magukat, mit a szüleim az én nagyszüleimmel.

24 órában csak beteg öregek felügyelete szempontjai szerint élni évekig nem való. (akkor még fizetett segítség se volt)Nem fogadnám el a gyerekemtől, ezért szóltam nekik előre.