Normális az, hogy ésszel döntök arról, hogy melyik pasi kell illetve melyik pasi nem kell?

Vannak elvárásaim a férfiakkal kapcsolatban. Túl vagyok egy hosszú kapcsolaton, amin házasságon és gyereken kívül minden volt. (együttélés, házújítás, szétköltözés és osztozkodás stb)Olyan embert szeretnék találni, aki a férjem lehet és akivel gyerekeink lesznek.

Ezért megnézem azt, hogy az illető mivel foglalkozik. Én is versenyszférában dolgozom, versenyképes fizetéssel, ezért nem szeretnék pl egy kőműves férjet.

A külső is számít, mert én is sportolok, ezért lusta magát elhanyagoló embert sem szeretnék.

Szeretném hogy adjon magára öltözködésben is, szeresse élvezni az életet. (csavargás, délután mozi vagy süti, strand, buli, koncert) Elég színes egyéniségnek tartom magam, erre konkréten a hosszú kapcsolatból való kilépés után jöttem rá, hogy mennyi minden érdekel.

Sok pasinak tetszem, és sajnos mindegyik többet akar a barátságnál ezért nincsenek is fiúkkal köttetett barátságaim. Ugyanakkor kezeljen nőként, hogy én is férfiként kezelhessem őt. Talán le is írtam egy ideális kapcsolatot, ami nem is létezik :)

Már magamban keresem a hibát, hogy miért vagyok ilyen. Miért vagyok ilyen maximalista.

Van most egy fiú, akivel nagyon jól érzem magam és nagyon jó fej. Közös hobbik is vannak. Azonban külsőleg nem jön be, mert van rajta vagy 8-10 kiló felesleg, és nem épp rendezett, szép környezetben lakik. Nagyon talpraesett, vicces, igazalmas fickó. A lakhatási körülményei nem is érdekelnek annyira, ha legalább külsőleg bejönne.

Sosem találom meg az igazit?

Túl nagyon az elvárásaim?

Mások is vannak hasonlóképpen?