Anyai féltékenység? Vagy mi lehet a probléma? Szerintetek van megoldás?
Nagyon szeretem és tisztelem az édesanyámat, ezt leszögezném. Csak van vele mostanában egy kis problémám. Mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk. Olyanok voltunk mint két barátnő. Mindent megbeszélhettem vele, egészen addig amíg komoly kapcsolatba nem kezdtem a párommal. 23 éves vagyok, tehát nem egy kis csitri, aki nem tud felelősségteljesen gondolkozni stb.
A probléma az, hogy nem fogadja el, hogy szeretem a páromat. Ismeri, mert heti rendszerességgel találkoznak. A párom tisztelettudóan viselkedik, beszélget vele, soha nem volt hozzá egy rossz szava sem. Próbálja bebizonyítani, hogy mennyire szeret. De amikor nincs ott nálunk a párom folyamatosan terrorizál. Érezteti velem, hogy nem szereti őt. Minden rossz, amit együtt csinálunk. A múltkor pl azt sérelmezte, hogy filmnézés közben a párom mellé feküdtem. Szerinte ezt nem illik. Arról inkább már nem is beszélek, hogy szerinte túl sokat találkozunk (hetente kétszer, háromszor) vagy szerine nem illik a lánynak elmenni a fiúhoz, és természetesen szűzen kell férjhez menni. Nem ez nem kamu kérdés. :)
Szerintetek mit lehetne tenni? Nem akarok haragban lenni anyukámmal, de közben úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Szeretem mindkettőjüket, de mindkettőjüknek nem tudok megfelelni. Segítsetek! Köszönöm, hogy elolvastátok! :)
Anyukád vagy nagyon vallásos,vagy leragadt a fiatalkori szokásoknál.Az én fiatalkoromban elképzelhetetlen volt,hogy egy tisztességes lány elmenjen egy férfi lakására,még akkor sem,ha már a menyasszonya volt.És természetesen szűzen mentünk férjhez.Volt olyan eset is az ismeretségemben,hogy a lány lefeküdt a vőlegényével az esküvő előtt egy héttel,és a fiú felbontotta az eljegyzést,és nem lett esküvő.Az indok:ha velem lefeküdtél,akkor asszonyként is lefekszel majd más férfiakkal,mert szajha vagy.
Azóta viszont eltelt majdnem 60 esztendő.Én sem értek egyet a ma divatos szabadossággal,azzal,hogy a nőknek sem önérzetük,sem önbecsülésük nincs ( tisztelet a kevés kivételnek),de tudomásul veszem,hogy a világ változik.Az sem volt jó,ahogy régen volt,és a mai sem jó.Bár ez valamennyire természetes.
Anyukádat talán arról kelene meggyőznöd,hogy ma már másak a szokások,nem olyan szigorúak az illemszabályok,mint régen.De attól te még nem vagy sem erkölcstelen,sem rossz.És ilyen rövid ismeretség után még nem is okos dolog házasságról beszélni.Gondolom anyukád elvárná,hogy eljegyezzétek egymást.
És azt is értesd meg vele,hogy attól,hogy a párod szereted,még őt is szeretni fogod.
Egy szülőnek tudomásul kellene venni,hogy a gyereke felnőtt,és elszakad tőle.Ez elég nehéz eleinte,de szükséges.
Mondd meg anyudnak, hogy az elet termeszetes velejaroja, hogy lesz tarsunk. A szex is termeszetes. Mar nem vagy kisgyerek, ne kezeljen ugy. Ne legyen konzervativ. O is ferjhez ment annak idejen, mert ez a termeszetes. Vagy mit szeretne, hogy egyedul eljel orokre? Beszeljel vele sokat es mindenrol, hiszen nagyon joba vagytok. Felt attol is, hogy most fiuzol es szexelsz es esetleg terhes leszel, meg felt mindentol. Nem akar elvesziteni. De mondd meg neki, hogy azzal, hogy van egy baratod meg nem veszit el o teged, es o fog tovabbra is az anyukad maradni. A fogamzasgatlasrol is beszeljel vele, hiszen nyiltan mindenrol beszeltek. Remelem ez sem tabu.
Magyarazd meg neki, hogy teljesen normalis dolog az amit csinalsz, es mar nem az a kor van amikor o volt fiatal. Muszaj neki megertenie, akarmennyire is nehez neki.
Minden jot neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!