Ti mit tennétek a helyembe?

Biztos, hogy nem adnám el, legfeljebb csak ha annyira szorult helyzetben lennék, hogy másból nem tudok hirtelen pénzt csinálni. Anyukádnak az a medál emlék, ezért nagyon fájna neki, ha elherdálnád. Nyilván a nagymamád sem azért hagyta rád.

Ettől függetlenül felnőtt nő vagy és azt csinálsz, amit akarsz, de abszolút érthető anyukád reakciója, mert eladni egy ilyen családi ékszert valóban nagy tiszteletlenség.

Nem adnám el a pénzért, mert akkor semmi sem marad az emlékből.

Viszont ha megoldható, akkor beolvasztatnám őket és készíttetnék belőle olyan ékszert, amit szívesen hordanék.

Egyébként milyen medál? Valami különleges? Mert akkor tényleg szép emlék lehet, és érdemes megtartani.

Azért a "nekem is sok ékszerem van" és a "nagymamától örökölt ékszer" között hatalmas különbség van.

Nekem is van egy arany gyűrűm ami még az ükmamámé volt. Ritka, értékes, egyedi darab, az ékszer koráról már nem is beszéltem. Nagymamám a háborúban nem volt hajlandó elcserélni a gyűrűt élelemre pedig éhezett. Anyám a 70-es években amikor nem volt pénze, nem adta el. Én is voltam párszor olyan helyzetben, hogy a felkínált ár amit a gyűrűért kínáltak kihúzott volna a bajból, de nem adtam el. Én is úgy tervezem, hogy ha egyszer eljön az ideje odaadom a fiamnak, hogy majd adja oda a lányának. Az ékszer maradjon meg a egy családi szimbólumnak.

AZ ilyen ékszereket nagy butaság lenne eladni vagy beolvasztani.

Ha nem azért kell a pénz, hogy az éhező gyerekeidnek ételt vegyél rajta, akkor ne add el. Megértem anyukádat, neki ennek eszmei értéke is van, ami sokkal többet jelent.

Neki ez nemcsak egy értékes aranydarabka, hanem az édesanyja - aki ezt viselte - egy emléke.