Megpróbáljam elfelejteni Őt, vagy mondjak el neki mindent?
Szerelmes vagyok, úgy igazán. Talán életemben először. Nem is talán, hanem biztosan. Kb. 3 hónapja ismerem Őt, kb. 2 hónapja szeretem, és kb. másfél hónapja vagyok ezzel tisztában. Hidegzuhanyként ért, mert én inkább voltam szoknyapecér, mint szerelmes lovag (és akkor most finoman fogalmaztam), de egyáltalán nem bánom, sőt, végre értelmét látom a jövőnek. A gond az, hogy Ő erről még semmit nem tud. Talpraesett vagyok, 5 éve vezetek egy 20 fős céget, eddig azt hittem, mindenben azonnal tudok dönteni, lépni, cselekedni, de most úgy szenvedek, mint még soha. Ő az egyetlen Nő, aki mellett el tudom képzelni az életemet, akiért a fél karomat odaadnám, megtestesíti mindazt, amit egy Nőben mindig is kerestem.
Ő az egyik asszisztensem a cégnél, így minden áldott nap találkozunk, ott ül tőlem 6 méterre, és fogalma sincs arról, hogy minden este úgy alszom el, hogy a takarót úgy ölelem, mintha Ő lenne az…
Múlt kedden beteg lett, délelőtt annyira felszökött a láza, hogy jobbnak láttam, ha hazaviszem, ne a bkv-n ájuldozzon, végül előbb a háziorvosához, majd a lakásához kanyarodtam Vele. Piszok nehéz volt nem megölelni Őt, úgy aggódtam Érte, mint még soha, senkiért. A gyógyszerek kiváltása után még megálltam egy zöldségesnél gyümölcsökért neki, és mivel a szatyrok elég nehezek voltak, így segítettem felcipelni őket a lakására. Ekkor kérdezte tőlem, hogy hogyan tudná ezt megköszönni, és én annyit mondtam, hogy ha meggyógyult, jöjjön el velem vacsorázni. Erre ő csak nevetett, és annyit kérdezett, hogy nincs elég nőm a sok közül, aki ráérne?
Úgy érzem, hiába mondanám el neki, hogy az alkalmi nőkkel azóta nem találkoztam és nem beszéltem, mióta odáig vagyok Érte, valószínű, nem hinné el, pedig tényleg így van. Fogalmam sincs, mit tegyek. Most már meggyógyult, tegnap óta megint jár dolgozni, ideje lenne rákérdeznem a péntek estére, de nem merek. Ha eljönne, talán el merném neki mondani, hogy mit érzek iránta és kérnék Tőle egy esélyt, hogy engedjen közel magához. De ha akkor ez volt a válasza, félek, hogy nemet mondana. :(
Nagyon vágyom Rá. :(
Legyek férfi... Könnyű ezt mondani. Annyira félek Tőle, félek a válaszától, nagyon félek attól, hogy elutasít. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is félni fogok egy nőtől (na jó, a francia tanáromtól anno rettegtem, de az a nő nem volt komplett :) ).
7-es válaszoló: Hidd el, én is agyaltam már azon, hogy vajon a főnök-beosztott viszony befolyásolhatja-e a döntését. Tulajdonképpen a családi vállalkozások is működnek, ahol férj-feleség viszi az egészet. Mi is működhetnénk.
Kiugrom ebédelni, és hozok egy szál rózsát, ma megkérdezem. Ha nem kapok közben infarktust, megírom, hogy mit mondott.
Azert az nem ugyanaz, amikor a főnök es a beosztott viszonyt kezd, mint amikor a ferj es feleség egyutt dolgozik....
Gondolj bele, hogy mi lesz ha összejött ok, aztan szakítotok. Repül? Nekem volt igy kolléganőm.
Ez olyan aranyos, öröm volt olvasni. Mindenképpen keress alkalmat arra, hogy elmondhasd az érzéseidet. És ha átadod is a rózsát, valahogy próbáld megfogalmazni neki, hogy többet jelent, mint az eddigi nőid. Ne rohand le, csak tudja, hogy ő nem egy lenne a sok közül, és nem azért kedveskedsz neki, hogy az ágyadba csald.
Mindenképpen írd meg a fejleményeket. Jó néha ilyen sztorikat is olvasni a GYN-n, nem csak az "utálom anyóst" típusú panaszáradatokat.
Neee!!!!!!!!!!! Virágot neeee!!!
Rögtön le akarod buktatni magatokat a többi kolléga előtt????
Nos, az első kérdése az volt, hogy helyes-e, hogy egy főnök a beosztottjával vacsorázik? A második az, hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy milyen híre lenne itt a cégnél, ha ezt a többiek meghallanák, hogy velem volt péntek este? Elmondtam neki, hogy 16:30 után már egyáltalán nem vagyok a főnöke, csak egy férfi vacsorázna egy gyönyörű nővel, és biztosítottam afelől, hogy tőlem senki nem fog tudomást szerezni az estéről. Utána kerek-perec megkérdezte, hogy most csak le akarom-e fektetni, és ha igen, miért pont vele szúrok ki. Elmondtam neki, hogy ha az lenne a szándékom, akkor nem lett volna hányingerem ebéd óta azért, mert annyira izgulok a válasza miatt, és nem remegne kezem-lábam…
Azt mondta, hogy örömmel ebédel velem bármelyik nap a cég ebédlőjében, és majd később eldől, hogy lesz-e vacsora vagy sem. (Virágot most mégsem hoztam Neki, úgy gondoltam, hogy esetleg a kollegák előtt kellemetlenül érezné magát miatta. Pénteken adtam volna, este… :( )
Mindenesetre, én már az ebédnek is örülök, bár itt nem fogom tudni neki elmondani, hogy mit érzek iránta. De hátha valamelyik ebéd közben rá tudom venni.
Bárcsak tudná, hogy mit jelent nekem. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!