Ennyire nem számítok anyámnak?

Anyukád lelkileg mélyponton van, ami valamennyire érthetö, mert az utolsó 20 évét arra áldozta, hogy te´ged felneveljen és közben elfelejtette, hogy nemcsak anya, hanem nö is. (Ez nagyon sok nönek hibája). Aztán most döbbent rá, hogy te lassan a saját életedet fogod élni, saját partnerrel és valószínüleg nem maradsz vele egy lakásban sem. Ezért kapaszkodik beléd, ezért keresett egy partnert magának, aki átverte, és ezért van most mindennel baja.

Az, hogy "elviszed" pszichológushoz, a legtöbb esetben nem sokat ér, mert egyrészt ha ö saját maga nem akar kijönni ebböl, akkor senki nem tud segíteni rajta, másrészt meg a pszichológusok nagy része nem ért a munkájához, csak sokba kerül. Keresni kellene egy tényleg jó pszichológust, meg édesanyáddal nyiltan megbeszélni, hogy attól, hogy önállósódsz, még ragaszkodsz hozzá és nem írod le az életedböl.

Ami a mostani párodat illeti, a véleménye lehet féltékenység, lehet az, hogy a saját csalódását vetíti át rá, de egy kis esély van arra is, hogy eetleg valami igaza van.

A legokosabb lenne, ha elköltöznél, és fökent csak telefonon tartanátok a kapcsolatot. akkor kénytelen lenne a saját életét elkezdeni.

El kellene költöznöd, hogy rádöbbenjen arra, hogy elüldözött téged. És csak akkor beszélgetni, találkozni vele, ha képes normálisan viselkedni.

Ő most olyan, mint egy drogos, vagy alkoholista, aki nem akar meggyógyulni. Ahogy ő sem akar meggyógyulni, hogy a betegségével zsarolhasson érzelmileg. Nem kell tűrnöd ezt tovább. Menj!