Szeret engem az anyám egyáltalán?

Átérzem problémádat, valamilyen szinten hasonló cipőben járunk azt hiszem. Bár nálam más a helyzet azért, apám szeret valamilyen szinten, de olyan szinten önző, hogy mindenkit maga elé helyez. Na mind1, ez nem tartozik ide.

Olvasva bejegyzésedet az jutott eszembe, hogy nem lehet az, hogy váláskor annyira meggyülölte apádat, hogy téged sem tud már annyia szeretni mint azelőtt? Persze nem ismerem a körülményeket, de hallottam már ilyen esetről, bármilyen abszurdnak is hangzik.

Szerintem keményits be, nemsokára meglesz az önálló saját életed, nem kell rátámaszkodnod, igy nyugodtan elé állhatsz és megmondhatod h. változtasson a viselkedésén. Tudom hogy az anyád, de ha igy viszonyul hozzád továbbra is talán jobb ha nem erőlteted majd a későbbiegben az anya-lánya kapcsolat, az talán még több fájdalmat fog eredményezni, mintha megszakitanád a kapcsolatot vele.

Remélem segitettem (bár kétlem :) )

Szia, a problémád elég súlyosnak tűnik. A válás és a kamaszkor nagyon sok veszélyt rejt, és konfliktus források sorozata. Én is gyakrabban kaptam össze anyámmal amikor elkezdtem kamaszodni, még most is sokat marjuk egymást. De te 24 éves vagy, én 18, ami azt jelenti, hogy felnőtt nő vagy, és közel vagy ahhoz, hogy végre elszakadj otthonról. Most még függesz anyádtól, mert fizeti az egyetemet, de kellene tenned valamit, hogy legyen önálló és normális életed, mindenek előtt magánéleted.

Ha teheted, vegyél fel diákhitelt, amiből tudod fizetni a tanulást, esetleg próbálj vállalni vmi pár órás munkát. Ha ez összejönne, nem kellene anyádtól függened, nem zsarolhatna, nem lenne hozzá joga, hiszen nem vagy kiskorú, azt csinálsz, amit akarsz. Nem szabad hagynod, hogy élősködjön rajtad, mert akkor nem tudsz szerezni magadnak párt, vagy ha igen, ő elintézi, hogy ne sokáig legyen. Nincs joga megalázni téged, bármilyen rossz is a természete. Elég baj, hogy régen megtette. Ha lesz barátod, mindenképp beszéld meg vele, hogy anyád milyen nehéz eset, és hogy megalázó módon tud viselkedni veled. Egy komoly pasi ezt megérti, figyelembe veszi, de nem foglalkozik vele.

Arra a kérdésre, hogy szeret-e, csak ő tudhatja a választ. Minden esetre, ha képes volt téged olyan helyzetekbe hozni, és verni, én minimum nekimennék, ha még egyszer ezt mondaná nekem. Minden komolyság mellett mondom: lehet, hogy neki lenne szüksége vmi orvosi segítségre, mert lehet lelki eredetű, hogy így viselkedik.

Remélem, megoldódnak a gondjaid!

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de attól, hogy nem úgy szeret, ahogy te szeretnéd, még szeret!

Az is a baj talán, hogy nem tud elengedni, jó lesz felkészülni rá, hogy mindig mindenért téged fog hibáztatni a későbbiek folyamán is, és ha megengeded neki, hogy beleavatkozzon az életedbe, ill., ha a közelében maradsz, akkor a kapcsolataidat is, házasságodat is tönkre fogja tenni, mert csak akkor lehet ő a mártir, ha te nem tudsz önállóan megállni a lábadon.

Azt ajánlom, hogy próbáld meg valahogy kihúzni ezt a félévet, mindezek után, ezt már féllábon is kibirod, de azt ne engedd, hogy verjen!

Próbáld meg elkerülni a konfliktus helyzeteket, és azt is, hogy mások előtt alkalma legyen megalázni. Négyszemközt meg mondjon amit mondania kell, megváltoztatni úgysem tudod, harcolni kár ellene, mert még jobban elmérgesited a helyzetet.

És még valamire felhivnám a figyelmed:

Az ilyen szülő közeléből a legtöbben fejvesztve menekülnek, úgy, hogy hozzámennek az első pasihoz, aki kicsit is normálisnak tűnik.

Egy rossz szülői kapcsolat még mindig jobb, mint egy elrontott élet, egy hibás házasság miatt.

Légy türelmes, majd kialakulnak a dolgaid.

Nagyon-nagyon sok szerencsét kivánok neked!

Persze hogy szeret, és próbál téged terelgetni, és azt akarja, hogy tanulj és legyél valaki.

Ezért jutottál el eddig.

Én spec 18-19 évesen elmentem dolgozni, mert anyám nem adott pénzt semmire, aztán estin magamnak fizettem a gimit, utána elvégeztem egy okj-s sulit, szintén estin.

Most dolgozom, de anyám folyamatosan lehúzza a pénzem, kölcsönkér és nem adja meg, ő is kiabál, ő is úgy csinál, mintha utálna, de egy-egy jobb pillanataiban mégis rájövök, hogy szeret. Alapvetően szeret, csak ő sem tudja kimutatni.

Ha megüt, üsd vissza kicsit,

én ezt csináltam, aztán mérgében még el is szaladt otthonról, szerintem bőgni.

De utána leszokott a verekedésről.

Vegye észre, hogy nem vagy kisgyerek.

És néha nyugodtan emeld fel a hangod, nem lehet mindent ráhagyni, mert pont azért ilyen, mert látja, hogy mindent hagysz, bármit megtehet veled.