Ez normális? Szeret egyáltalán? Már nem értem.
Van párom, akivel lassan 3 éve vagyunk együtt. Másfél éve élünk együtt. Egy darabig minden tökéletesen működött, viszont már pár hónapja elég sokat vitázunk. A komoly az ritka, főképp amolyan összekapunk és pár perc múlva kibékülünk a jellemző. De sajnos olyan dolgokon "áll a bál" amit nevetségesnek tartok. Értem ez alatt például azt, hogy beszélgetek másokkal, és ha fiú az illető, akkor már baj van. Elég féltékeny típus, régen én is az voltam, de meváltoztam érte, amit nem érzek, hogy figyelembe venne. Neki lehetnek lány/nő ismerősei, nem tiltom el, hisz joga van beszélgetni, és ez nem megcsalás, viszont ő ezt nem érti meg. Anyámmal nem igazán jönnek ki így az ő vitájuk miat is két tűz között állok. Legutóbb azért sértődött meg mert állítólag nem szerettem eléggé, vagyis nem mutattom ki. Azóta rengeteget ölelem, csókolom, simogatom, de így sem változott a viselkedése. Sok mindent megvesz nekem, próbál elhalmozni mindennel, de ugye a pénz nem minden. Sokszor emeli fel a hangját, bánt meg, használ csúnya szavakat hülyeségek miatt... Ha rossz napja van hozzá szólni sem lehet, mert akkor minden baj. Megbeszélni nem lehet semmit, mivel ilyenkor hallgat, vagy főzni kezd, elfordul és másnap reggelre azt hiszi minden rendben van. voltaképp rendes velem, de néha úgy érzem nem szeret, csak megszokásból van velem. Ha rákérdezek azt mondja sülelenségeket beszélek... és hogy nagyon szeret.
Hogy próbáljam rávenni, hogy ahhoz, hogy az apró veszekedéseket is elkerüljük neki is változnia kell?
az én párom is ilyesmi volt, neki mindent lehet, mindent nézzek el, én viszont nem csinálhatok semmit, de ha jót csinálok az sem jó eléggé.
az igazság az, hogy traumával (szakítással)látta be egyáltalán azt, hogy nem az a norma, amiről ő papol és mellette én el vagyok nyomva
szóval amikor vissza akarta könyörögni magát, akkor mondta ki ELŐSZÖR azt, hogy meg fog változni.
addig mindig neki volt igaza mindenben
kibékültünk, de azóta is feszegeti a határokat, uralkodni akar és így én folyamatosan hagyom lelépni, ha zsarolni akar azzal, hogy vége, simán rámondom azt hogy ok, akkor vége, és olyankor megint "alázatosabb" lesz
tehát folyamatosan bizonytalanságban van tartva, hogy nélküle is tudok élni, ha nem tetszik valami el lehet menni
és így jé, észreveszi, hogy nekem mi nem tetszik, érdeklődést mutat az felé, hogy beszéljük meg, ami valóságos csoda nálunk
ő is hajlamos begubózni, nem elmondani, ha baja van, de ezt észrevettem pár nap múlva közli
pl ha munkahelyén probléma volt, 2-3 nap múlva amikor megoldotta, elmeséli
ez azért lehet mert előttünk nem akarnak gyengének tűnni
szóval nem kedveskedni kell, hanem a sarkunkra állni.
átadni neki a kapcsolat irányításának a jogát azzal, hogy te simán le is léphetsz, pá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!