Szeret még egyáltalán?

Több mint egy éve vagyok együtt a barátommal. Volt már hasonló hosszúságú kapcsolatom, az teljesen más volt, de ővele, ővele nagyon jól érzem magam, nagyon szerelmes vagyok belé folyton csak kényeztetném és vele lennék.

De.

Osztálytársak vagyunk és mivel én egyetemre szeretnék járni, elkezdtem nagyon tanulni ő mindig is bukdácsolt. Nagyon okos lenne, elképesztő agya van de egyszerűen nem képes még átolvasni sem Folyton gürcölök helyette, házikat írok neki, puskákat, kidolgozom a töri tézét hogy neki csak elolvasni kelljen. Ezt sem teszi. Meg is untam már, nem bírom azt, hogy még őhelyette is én tanuljak. Mindenben mellette állok, ha kell inkább magamra vállalok valamit csak őt ne büntessék meg. Ellenben én hiányoztam egy napot egy vizsga miatt, megkérdeztem tőle mi volt a házi, megmondta de kiderült elfelejtette hogy még szövegfordítás is volt, és lecs*szett az angoltanár hogy nem kérdeztem meg mi volt a feladat. Bevallottam neki hogy de megkérdeztem és meg is csináltam de ő véletlenül egy feladatot elfelejtett mondani. Na úgy megsértődött rám a párom szünetben hogy csak na. Hozzám sem akart szólni. Pedig nem kapott semmit, még egy kis szidást sem.

A másik meg hogy tudom mi zavarja nagyon. Az anyjához több százezrek folynak be havonta ( nem részletezem mivel, nem illegális..) és ő mégsem kap egy forintot sem. Se enni, se szórakozni. Ezért én veszek /fizetek neki mindent. Reggeli kaját, nálunk ebédel, mozit én fizetem. Világos milyen rosszulesik neki, de most nézzem hogy éhezik? Vagy maradjak otthon mert neki nincs pénze?

Egyszer szóvá tettem hogy elkérhetné az anyjától a kaja pénzét mert nincsen pénzem.. Úgy megbántottam hogy nem akart elfogadni semmit, se enni nálunk se semmi.

Kezdődtek a problémák. Már nem akar velem lenni, állandóan azt hajtogatja hogy nemsokára hazamegyek, ma nem leszek sokáig, ma egész nap játszok. Nem akar itt aludni, nem akar velem leni szünetekben, nem kísér el sehova, neki minden sz*r. Semmi sem tetszik neki, se egy film, se egy zene, mindenemet lesz*roz. Egyik nap vettem neki egy párszáz forintos kis hülyeséget, hogy kifejezzem mennyire szeretem, hát mit ne mondjak a kukába vágta a szemével. Nem érzem hogy szeretne. Ő nem ilyen volt. Folyton körülöttem sürgött-forgott, mindenhová elhívott, vagy velem jött volna, boldogan jött a családomhoz, gyakran bármilyen szabályt áthágott csakhogy velem lehessen. Ma már bármit megadna hogy hazamehessen hamarabb. Mondtam neki hogy találkozzunk kevesebbet ha több szabadidőre vágyik ,de erről hallani sem akar.

Egy kicsikét meghíztam. nem sokat, 2-3 kilót, nem is nagyon látszik de úgy érzem már fizikailag sem tetszem neki. Tudom, én is egy hárpia vagyok, szeretem ha mindegy úgy van ahogy én akarom, de megtanultam engedni, az utóbbi időben inkább a pincsije vagyok mint sem a barátnője. Ingyen beszélünk telefonon, én mindig felhívom hogy rendben hazaért-e, ő egyszer sem tette, sőt ha felhívom, rögtön tenné le.

Amellett hogy úgy érzem már kevésbé szeret, azt is érzem hogy szégyell. Valamelyik nap a fürdőkádban felajánlottam hogy megmosom a hátát, megmosom a haját de csak lekiabált. Nem bírtam tovább és sírva fakadtam. Azt mondta nem tudja mi van vele, nagyon szeret, nem hűltek ki az érzelmei.

Vajon mi lehet vele? Tényleg nem szeretne már vagy csak rám unt?

Bocsánat, látom nagyon hosszú lett. Azért köszönöm annak aki elolvassa.

17/L