Ti megengeditek a gyereketeknek, hogy ételt vigyen be a szobába? Miért igen, miért nem?

Persze! Miért ne?

Egyébként közösen eszük, tehát nem arról van szó, hogy a vasárnapi ebédet külön eszi meg a szobájában.

Ha mindent kiszórna, kiöntene, otthagyná rohadni az edényeket, akkor nem engedném meg. Most már kizáró ok nem jut eszembe.

Általában együtt étkezünk a konyhában.

Ha beteg, vagy nagyon fáradt este, vacsorázhat a kanapén ülve, de nem jellemző.

Mi is max. gyümölcsöt eszünk a szobában.

Nekem megengedik, mert az én szobámat én takarítom, ha morzsák között akarok élni, morzsák között élek. A tányért meg mindig visszaviszem.

14/L

Nálunk a hálószobákon, gardróbon és a vizes helyiségeken kívül minden egyterű, így a hálószobákba nem viszünk be ételt.

A kisfiamnak (4 éves) egyszer sem jutott eszébe- egészen egyszerűen azért, mert nem látta ezt senkitől.

Főétkezések helye az ebédlő, asztalnál, megterítve étkezünk, lehetőség szerint együtt a család.

Játék, társasozás stb., közben lehet nassolni (pl. almát enni vagy szoktunk közösen földimogyorót, más gyümölcsöt, mazsolát stb.- de akkor is minimum a kis tányér, kis műanyag tálka stb.

Nem tartom higiénikusnak, normálisnak a morzsás szőnyeget, a lakásban szerte-szét potyogott vagy szórt ételmaradékot és könnyebb rendet tartani így :)

Arról nem is beszélve, hogy ilyen kicsi gyereknél azért könnyebben elszaladna a ló a nassolással (a normális ebéd/vacsora stb. rovására a kekszezés, pufizás, gyümölcslevezés stb.)- hosszabb távon pedig nem ez a cél, hanem az egészséges, örömteli étkezés, ami egyben családi "program", beszélgetési, egymásra figyelési lehetőség is lehet a rohanó hétköznapokon is.

én magamból kiindulva, hogy nem tudom hányszor leettem, meg leittam a billentyűt, és hogy milyen nehéz volt a szőnyegből kisikálni, és olyan nincs, hogy valami egyszer ne esne, ne csöpögne le, én nem fogom engedni, meg szerintem egy kisgyerek jobban odafigyel az evésre, ha megvan annak a környezete (etetőszék, v asztal, kiskanál tányér,előke)

és állítólag az emésztésnek nem tesz jót, ha minden másra is figyelünk evés közben, tehát elvileg a legegészségesebb étkezés amikor "normálisan" eszünk

illetve én szeretném, ha meg maradna a "fílingje" hogy olyankor van együtt a család a hétköznapokban is, csak egymással fogléalkozunk és beszélgetünk, nem a gyerek a gépnél, apa a tv-nél, anya a konyhában...

de alkalmanként rendben, pl pizza a tv előtt, vagy chips a gép előtt

Nekem általában meg volt engedve. Sosem voltam az a morzsálós, mindent kiborítós típus. Ha nagymamámnál vagyok az a szokás, hogy főzés közben együtt vagyunk, segítek neki, vagy mutatok valami újat, aztán az ebédet ő megeszi a tévé, én meg a laptop előtt. Őt érdekli a híradó, engem meg a Trónok Harca, így ideális :)

Otthon meg egy idő után muszáj volt, a mostoha apám gyűlölt engem, nem bírta, ha ott ülök az asztalnál xD. Hát valahogy így.

Én támogatom, hogy hetente egyszer együtt ebédeljen a család, de sosem értem azokat, akik kényszerűen egy asztalnál vacsoráznak, ebédelnek, ahányszor csak lehet, csak azért, mert "az a szokás". Mindenki csinálja úgy, ahogy kényelmes :)

Otthon igen, nem rohadt meg, nem morzsáltam szét, stb.

Mostohaanyáméknál csak az asztalnál és mindenki együtt, olyan nincs, hogy te most nem vagy éhes. Ha nem jössz le enni, később nem ehetsz - ez ment. Hát kb. másfél év alatt súlyos táplálkozási zavarom lett (mi az, hogy ők mondják meg, mikor ehetek?), amiből máig nem tudok kijönni. Amúgy meg a tiltás ellenére mindig loptam fel ételt - haljak éhen, mert éjfélkor már (sőt, kilenc után) nem lehet lemenni kajálni?

Szóval én meg fogom engedni - ha morzsák közt él, az ő dolga, nem fogok takarítani helyette -, de ahol nincs beszabályozva a kajálás téma (mikor-mennyit-miért-mit), ott erre igény sincs szerintem.