Lehetek még olyan mint előtte?

Több mint 1 éve arra mentem haza, hogy kilakoltatnak. Anyáék tudták volna fizetni a lakást csak nem tették, gondolták ez csak móka, a bank ingyen ad hitelt és nem kell törleszteni, lesz*rták kb az egészet. A leveleket fel sem bontották,stb.

Én nagyot csalódtam bennük! Amikor el kellett jönni nagyon erős voltam látszólag, még én vigasztaltam anyukámat, de akkor valahogy megtörtem(amit csak én tudok, nem akarom, hogy lássák). Most egy albérletben lakunk amire többet kell fizetni, mint amennyit a hitelre kellett volna. Olyan hü*yék, hogy ezt tették! Nem akarok rájuk haragudni, nem is teszem, de azért megmaradt az emlék. Egyre jobban bezárkózom. Sehol nem érzem azt, hogy otthon lennék,itt se és mamámnál sem. Szerintem akkor lennék jól, ha saját lakásom lenne, amit én tartok fenn. De ez még messze van, még csak gimnáziumba járok. Addig ez így lesz?

Azóta is történtek cifrábbnál cifrább dolgok, de nem is lényeg csak az, hogy olyan akarok lenni, mint előtte! De hogyan?