Kismamák, anyukák, mit csinálnátok/csináltatok, ha veletek ez történt/történne?

3. vagyok megint.

Ebben az esetben ne is haragudj, de az apa nem egy egyenes ember.

Tekintve azt, hogy elismerni sem hajlandó, mi a garancia arra, hogy a megállapodott, megbeszélt tartásdíjat fizetni fogja (nem 1-2-3 hónapig vagy évig, hanem a gyermek nagykorúságáig!).

Ez ellen az sem nyújt "védelmet", ha két tanú előtt lepapírozod- mert ok, fizet és ha nem?

Az aláírt papíroddal hová mész?

Éppen ezért én minden cirkuszolás és fenyegetés helyett javaslok még egy utolsó tisztázó beszélgetést vele, amiben megkéred, hogy hivatalosan ismerje el a gyermeket.

Amennyiben nem teszi, úgy tájékoztatod arról, hogy más lehetőséget neked nem hagyott, mint a jogi utat.

Ennek pontosan az a módja, hogy keresetet írsz a bíróságon (szerintem nem érdemes a gyámhivatalra bejárkálni és ott húzni az időt, de ha ráérsz, ott is szívesen adnak tanácsot, megkísérlik megkeresni stb.).

A kereset megírásához jó, ha keresel egy kevésbé pénzéhes ügyvédet, ha gondot okoz a kifizetése vagy a keresetlevél megírása, akkor a lakóhelyed szerint illetékes bíróságra befáradsz a heti rendes panasznapra (ilyenkor nyáron szünetel, mert egyébként is ítélkezési szünet van, de a bíróságok honlapján megtalálod) és ott jogvégzett emberek segítenek neked formába önteni a keresetet.

Azt tudd, hogy ennek bizony van illetéke (30 eFt), de kérhetsz költségmentességet vagy költségmegosztást is, illetve ilyen esetben amint bebizonyosodik, hogy ő az apa, természetesen a perköltségek őt terhelik (az ügyvéded díja is- kérdés, hogy behajtható-e rajta, illetve ettől neked még ki kell fizetni az ügyvédet, tehát meg kell előlegezni).

A bizonyítás többféle lehet: az együttéléseteket igazolhatja a közös lakcím, tanúk stb. Amennyiben a bíróság vérből történő dns vizsgálatot rendel el (nem egy olcsó mulatság ám!), akkor abból pedig genetikailag is egyértelművé válik.

Ennek nem kis költségét is rajta fogják behajtatni amennyiben ő a biológiai apa, viszont te fizeted, ha mégsem ő az apa. Akkor mejd pereskedésbe, ha BIZTOS vagy a volt élettársad apaságát illetően.

A bírósági eljárás folyamán megállapítják jó eséllyel a volt élettársad apaságát, ezzel a lendülettel a gyermektartást is. Csak remélni tudom, hogy keresettel rendelkezik, így kérd, hogy tiltsa a munkáltatója a keresményéből, akkor nem kell az átadáson is cirkuszolni, nem kell az utalására várni stb.

(őszintén remélem, hogy nem egy tisztességtelen, munkakerülővel fújt össze a szél...)

...ha mégis, akkor a te jövedelmi helyzetedtől függően kérhetsz állami megelőlegezést, na ez egy hosszabb folyamat.

Annyit tudsz még a később könnyebb boldogulásért tenni, hogy igyekszel elérni, hogy kizárólagos szülői jogaid legyenek (nem lenne baj, ha ebbe őnagysága beleegyezne)- mert később be tud kavarni egy külföldi hosszabb tartózkodás vagy iskolaválasztás stb. esetén az engedélye megtagadásával.

(lehet majd akkor a gyámügyhöz mászkálni)

...mindenre van jogi megoldás, csak elsőre tűnik nehéznek.

Próbáljatok kultúrálta egyezkedni és ragaszkodj a bírósági ítélethez, mert az számotokra is hosszútávon betartható és ismert kötelezettségvállalás lesz és ez egy egyetlen hiteles mód arra, hogy elismertesd az apaságát és viszonylagos biztonságban legyél a fizetési hajlandóságát illetően.

természetesen ezzel ő is megkapja a láthatás jogát, de gondolom neked az csak jó lenne, ha a pici ismerhetné az apját és nem kívánod aljas módon ellene nevelni.

Én 6 hetes ikrekkel maradtam egyedül 25 évesen,amikor a parom rajott,hogy a gyerekneveles nemcsak arrol szol,hogy neha megfogom oket 3 percig...

nekem irto nehez volt,de a sok tennivalo segitett. Kialakitottunk egy napi rutint,amibe nekem nem fert bele a gondolkodas,pihenes,aztan ahogy telt az ido mar kezdtem megtalalni az egyensulyt,es a lanyok par honapos koraban elkezdtem ujra tarsasagi eletet elni,eljartam zumbazni is. 2 evesek voltak a lanyok,amikor osszejottem a mostani ferjemmel,a gyerekek most 7 evesek,mi pedig 2 eve vagyunk hazasok es most 33 hetes terhes vagyok egy fiúcskával. Nem konnyu ez de majd kitapasztalod neked mi a legjobb strategia.

A kereset megírásáboz segítenek a helyileg illetékes járásbíróság ingyenes panasznapján! Csak érdeklődd meg, az mikor van felétek!

Kitartás!

én is szülés előtt maradtam egyedül, és nekem is nehéz volt feldolgoznom, hogy egyedülálló anya leszek. ez a lehetőség egyáltalán nem szerepelt a gondolataim közt, totálisan elképzelhetetlennek tűnt, és az egyedülálló anyaságot úgy éreztem magamon, mint egy stigmát. egy soha át nem írható tragédiának tűnt az egész, amitől nekem és a gyerekemnek már sosem lehet már olyan szép és teljes életünk, mint amilyen lehetett volna, ha megadatik a teljes család.

úgy a szülés utáni 3. hónapban kezdtem magamhoz térni. hirtelen ráeszméltem, hogy egyedülálló anyának lenni azt is jelenti egyben, hogy bizonyítottan mindenre képes és legyőzhetetlen vagyok. az, hogy minden gonddal-bajjal magam is megküzdök, önbizalmat adott. egyedülálló anyának lenni egyfajta elismertséget, teljesítményt is jelent. mert az egyedülálló anyák mindenképp erősek, önállóak, kitartóak, hiszen máshogy nem is lehetne ezt csinálni. ha megkérdezték, "jaj, hogy bírod?", már nem az idegesítő lesajnálást hallottam ki belőle, hanem azt, hogy amit én teszek nap mint nap az igenis nagy dolog, nem magától értetődő, amit kisujjból kiráz az ember, hanem olyasvalami, amit igenis "bírni kell", és én bírom, nagyon jól bírom, remekül megállom a helyem, és ezért büszke lettem magamra. elkezdtem újra szeretni magam, elkezdtem anyaként szeretni magam. és ez segített, hogy valóban jó anya legyek. valójában sokkal könnyebb egyedülállóként nagyraértékelni magad, mint egy kapcsolatban, ahol állandó tere van a hibázásnak és az ellentéteknek. egyedülállóként nincs másik szemszög, nincs másik kontroll, mérce, akármi. csak te vagy. a megkérdőjelezhetetlen és kétségbevonhatatlan, hiszen senki nincs, aki megkérdőjelezzen vagy kétségbe vonjon.

és észrevettem azt is, hogy nekem egy csomó olyan dologgal nem kell már megküzdenem, amikkel a teljes családoknak igen. feltűnt, hogy valójában mennyivel egyszerűbb az életem férfi nélkül, és milyen jó ez a nyugalom. élvezni kezdtem, hogy minden döntést magam hozhatok meg. a legapróbbaktól a legnagyobbakig. senki nem szól bele az életembe, és ez felszabadító érzés.

amúgy az első években valóban a feladatok és a szervezettség segítettek abban, hogy jól működjek a mindennapokban. az anyaság is kicsit olyan volt, mint egy projekt, a főprojekt, aminek minden más alá van rendelve, és amiből a lehető legtöbbet akartam kihozni. és így visszatekintve nagyon is jól sikerült. mintaszerű anyja voltam a gyermekemnek. most már közel 6 éves, és egy ideje már önmagam teendőkkel való körülbástyázása helyett az élet élvezetére került a hangsúly. talán mert már eltelt elég idő ahhoz, hogy úgy érezzem, megérdemlem, hisz túl vagyok egy nehéz szakaszon. van egy okos, kiegyensúlyozott, gyönyörű gyermekem, aki élő eleven visszaigazolása annak, hogy jól csináltam egy csomó mindent, szóval megveregethetem végre egy kicsit a vállam és lazíthatok. talán ezért, nem tudom. mindenesetre már lelkiismeret furdalás nélkül fordítok időt a saját örömeimre is. szóval még mindig tart az a folyamat, hogy ahogy telik az idő, egyre jobban érzem magam a bőrömben, egyre teljesebb az életem, így, egyedülálló anyaként is. és azt hiszem, az évek előrehaladtával ez a tendencia csak folytatódni fog. és hiszem, hogy ha majd képes leszek elengedni ezt a sok jót, amit felfedeztem az egyedülállóságban, akkor majd párra is lelek egy napon. és akkor kezdhetek megint mindent előről, csak már sokkal magabiztosabban és erősebben, dobjon bármit is a gép :)

Kérdező, nagyon sajnálom, ami veled történik. Szörnyű :(

Viszont nekem nagyon gerinctelennek tűnik, hogy így otthagy! Mi lehet ennek az oka? Tervezett volt a baba? Akarta ő is? Mert ez így nagyon durva, hogy csak így otthagy és máris talál valaki mást...