20 éves lány vagyok. Anyám baba koromban elhagyott. 3-4 évente látogatott, de 10 éve már azt sem teszi, azóta semmit nem tudok róla. Hagyjam a fenébe, felejtsem el?

Mindenki arról írt, hogy mit tegyél, de senki nem írt arról, hogy mi van akkor, HA. (Persze nem azt kérdezted, de úgy érzem fontos.)

Böngészgetem ezt a családi kategóriát és több helyre írtam két Varga Endre-idézetet, mert láthatóan sok helyzetben eligazít, és lám ide is érdemes beírnom.

"Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoznak érte."

Valamint:

"A szeretet a másik ember vélekedésének, gondolatainak és álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia."

Mit jelentenek ezek számodra?

Az első idézet az édesanyádra vonatkozik, arra, hogy őt milyen naggyá (nem) tette az a kapcsolat, melyet veled (nem) alakított ki, és az áldozat, melyet ezért (nem) hozott meg.

A második idézetből pedig pl. az "együttérzés a hibáiban" kapcsolódik ehhez, hiszen anyukádnak ez egy hibája, amit tett, hogy elhagyott. Akkor leszel boldog, ha együttérzel a hibáiban, máskülönben csak keserűséget okozol magadnak.

És az első idézet Rád is vonatkozik. Azt üzeni, nem az határoz meg téged, hogy mit tett az anyukád, hanem hogy te magad mit teszel, milyen kapcsolatokért milyen áldozatokat hozol.

Az anyukád nem Te vagy.

Nem vagy hibás a történtekért.

Az élet Rólad szól.

Ha ezt tudod, akkor egyet érdemes tenned: dönts és élj a fentiek szerint. Úgy véled megfelel a fentieknek az, ha felkeresed az anyukádat? Akkor tedd.

A fontos az, hogy a Te lelked, lelkiismereted legyen tiszta. Más lelkiismeretét meg bízd másra. :)