Ti mit tennétek, ha feleségeteket vagy barátnőtöket megműtenék és ilyen állapotba lenne otthon?

Nem vallana empatikus, jó értékrenddel rendelkező emberre a párod hozzáállása, ha emiatt elhagyna téged.

Ha van ilyen megérzésed, akkor még időben lépj, gondolkodj, keress segítséget (szülők, barátnők, végső soron háziápolási szolgálat, de egyedül ne maradj, legyen, aki napjában rád néz legalább egy fél órára)

Nekem is lesz egy nagy hasi műtétem augusztusban. A külföldön élő volt férjem jön haza arra az egy hétre vigyázni a közös gyermekünkre- pedig nem a legfényesebben váltunk el, mégis. Megértette, hogy nem nekem tesz szívességet (nekem is persze), hanem a gyermekének.

Vannak olyan emberi értékek, amiket nem kell magyarázni, mert alapvetőnek kellene lennie. Kapcsolatban, családban az átmenetileg beteg, lábadozó segítése ilyen. Akiben ez nincs meg, azt nagy ívben kerülni kell (még műtét előtt :)

Vannak élethelyzetek, amiben igenis átmenetileg valakinek többet kell adni, amikor több megértést kell tanusítani és el kell viselni nem túl rózsás dolgokat is.

A felnőtt lét ezzel jár.

De ez vonatkozik rád is: ha beteg vagy és rászorulsz (márpedig igenis rászorulsz) akkor elfogadni és el kell tudni a szeretettel, törődéssel felajánlott segítséget, nem ilyenek agyalni, hogy milyen veled betegen együttélni.

Egyszerű a válasz: beteg emberrel együtt élni RÖVID távon rossz, borzalmas.

DE: egyrészt ez az állapotod sem tart örökké, másrészt egy magára valamit is adó ember a párkapcsolatát sokra becsüli és segít a szmára fontos emberen- 2-3 hétig szinte mindent ki lehet bírni.

Másrészt a segítés önmagában is tud érték lenni annak is, aki adja- ne érezd azt, hogy elesetten te már nem kellesz senkinek és csak a terhére leszel másoknak.

Nagy gond van már azzal a kapcsolattal, ahol csak a tökéletes emberek a jók, aki beteg, rosszabb hangulatú, szegényebb stb. már mehet is a süllyesztőbe.... szegényes, elkorcsosult lelkivilág kell ehhez a szemlélethez.

Másrészt: az élet hozhat bármikor olyat is, hogy a párod kéri a te segítségedet olyan dologban, amikor ő lesz kiszolgáltatott (lehet ez szintén betegség, de pl. önéletrajz írás is, ha ő ehhez nem ért és munkanélküli lesz :)

Üljetek le ezt megbeszélni, mondd el az aggodalmaidat, kérdezd meg, a partnered mit gondol.

Első vagyok.

Amúgy a párommal még csak 1 hónapja jártunk, de jött rajta egy nagyon erős, egész felső testre kiterjedő, kiütés, hónapokig nem múlt el, megjárt 3 bőrgyógyászt, de mégsem undorodtam el (számomra ez lehetetlen, és undorító viselkedés). viszketett, fájt neki, nem múlt el semmire sem.

Ez évekkel ezelőtt volt, mai napig meglátszik a nyoma (kis barna pöttyös maradt, mintha szeplős lenne.

Kb: így nézett ki:

[link]

Eszembe se jutott elhagyni, pedig évek óta foltos (halványabban).

Szerintem se aggódj, ezt minden normális kapcsolat túléli. Nem gondolom, hogy ez az időszak olyan megterhelő lenne a párodnak.

Én is saját példát tudok felhozni, volt egy kutyás balesetem, mind a két karom szétmarcangolta egy kutya. Én két hétig voltam kórházban, utána itthon is sokáig segítségre volt szükségem, mert semmit nem tudtam egyedül megcsinálni. A párom végig mellettem volt, mindenben segített. Ellátott engem: fürdetett, kötözte a sebeimet, intézte a gyerekem (nem ő az apja) iskolai dolgait, sétáltatta a kutyáim, vezette a háztartást stb. Szerintem engem jobban megviselt, hogy ennyire más segítségére szorultam. Nekünk kb. másfél hónap volt, még teljesen rá voltam utalva (pl. egy üveg vizet nem tudtam egyedül kinyitni), de tudom, hogy ha több lett volna akkor is számíthattam volna rá.